Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.

Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat

982. SZÁM. 12? módjában állott volna az által elkerülni, hogy a keltezés megtagadását óvással constatálja. Ehhez járul még, hogy az óvás elmulasztása esetében az elévülés kezdete későbbre halasztatik s ekként az elfogadó a váltóbirtokos érdekében hosszabb időn át felelősség alatt tartatik. Hogy a tervezet 41. czikke a váltóbirtokost az óvás elmulasztása esetében az előzők elleni viszkereset elvesztésével sújtja, abban találja indokolását, hogy a megelőző czikk a viszkeresetet a kellő időben történt bemutatástól tételezi fel, hogy tehát a váltóbirtokostól diligentiája igazolását követeli, ugy, de miután ezt csak a kellő időben felvett óvással teheti, mi sem természetesebb mint az, hogy az óvás elmulasztása folytán víszkereseti jogai megszűntéknek tekintendők. 42. §-hoz. A lát utánra szóló váltók jogi természetét nem alterálja az, hogy egyenes fizetési igéret és nem fizetési igéret meghagyás alakjában állíttatnak ki, ugyanazért a jelen tervezet 40. és 41. czikkeiben foglalt határozatok a saját váltókra is alkalmazást nyerhetnek, magától értetvén, hogy miután az ily váltóknál az intézvényezett teendőjét és szerepét a kibocsátó veszi át, a bemutatásnak is ennél kell történni. 43. §-hoz. Az intéz vény ezettnek abbeli nyilatkozata, hogy a nyert fizetési meghagyást elvállalja, az eredeti váltóra vagy annak másodlatára, de nem a másolatra vezetendő, és sem szóval, sem hallgatag nem történhetik. A váltói kötelezettségek megállapítására okirat kívántatik, melylyel minden nyilatkozatnak kapcsolatba kell hozatni; erre alkalmasnak egyedül csak az eredeti váltó tekinthető, melyet a másolat, miután egyedüli része az eredetinek, azért nem pótolhat, mert kapcsolatban az eredetivel képezhet csak teljes váltólevelet. De nem pótolhatná az elfogadást a külön okiratra vezetett nyilatkozat sem; a váltó kellékei ugyanis nem pusztán feltételei forgalmi képességének, hanem oly alkatrészei egy formált ügyletnek, melyeknek hiánya az ügylet érvénytelenségét vonja maga után; ez alkatrészeknek együttes jelenléte ugyanazon okiraton qualificálhatja ezt csak váltóvá. A most érintett okok s azon körülmény, hogy a váltó mint a forgalom közvetítője, csak ugy felelhet meg rendeltetésének, ha az általa tett fizetési igéret magából a váltóból kiviláglik s általa mindenkinek közvetlen tudomására hozatik, — mint nélkülözhetlen kellékek tüntetik fel azt, hogy az elfogadás iránti nyilatkozat magán a váltón írásban történjék. Miután annak, ki mástól fizetési meghagyást nyer, a dolog természete szerint, szabadságában áll e meghagyásnak részben vagy egészen, feltételesen vagy feltétlenül eleget tenni, szabadságában is áll ebbeli szándékának világos és határozott kifejezést adni, a midőn magától érthetőleg, az elfogadást tárgyazó nyilatkozat joghatályára nézve, az elfogadónak világosan kifejezett szándéka szolgál zsinórmértékül; de ha az intézvényezett e jogával nem él, akkor helyesen tehető fel róla, hogy az intézvényező meghagyásának egész kiterjedésben és feltétlenül kivan eleget tenni; hogy továbbá e szándékának az által, hogy minden megszorítást mellőzött határozott kifejezést adott. Az intévényezettnek a váltóra vezetett nyilatkozatát tehát — a mennyiben annak korlátozása magából a váltóból ki nem tűnik — oly elfogadásnak lehet és kell tekinteni, mely minden későbbi magyarázatot kizár. E nélkül a váltó megszűnik a fizetés közvetítője lenni s mindenki óvakodnék készpénz gyanánt oly fizetési ígéretet elfogadni, melynek módozatai bizonytalanok, melynek érvényesítése még mindig kétségessé tététhetik. Az egyszer megtörtént elfogadás nemcsak a váltóbirtokosnak, hanem azoknak is javára szolgál, kik a váltókapcsolatba léptek, a mennyiben ezek felelőssége a megtörtént elfogadás folytán kétségtelenül enyhébb lesz; ők azontúl már csak a fizetésért s nem egyúttal az elfogadásért is felelő-