Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.

Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat

124 928. SZÁM. váltórendszabály e kérdést megoldatlanul hagyta ugyan, de a gyakorlat kénytelen volt azzal foglalkozni s azt a jelen tervezet 37. czikkében foglalt intézkedés szellemében oldotta meg. Az anyagi magánjog szerint minden jog, mely a birtokos személyéhez kötve nincsen, másra átruházható; az átruházás tárgyait képezik kétségtelenül azon jogok is, melyek a váltóból erednek, mert a váltószerződésből származó jogok egyik sajátságát ép azok áíruháztatása képezi. Az engedmény utjáni átruházás a váltó természetével egyátalán nem ellenkezik s nincs semmi elfogadható ok arra, hogy a váltóbirtokos átruházási joga ez irányban korlátoztassék; neki átalában jogában áll az átruházási kötelezettséggel vagy a nélkül eszközölni, jogában kell tehát állni a váltót oly utón is tovább adni, mely a nélkül, hogy ellenében váltói kötelezettséget állapitana meg, őtet a köztörvény szerinti felelősség alá helyezi. E tekintetben nem képezhet nehézséget azon körülmény, hogy a positiv törvények a váltó érvényes átruházási módjául átalában a hátiratot jelölik ki, mert egyrészről nem lehet kétségbevonni, hogy a váltótörvény mint különös jog azon jogosultságokat, melyeket az átalános magánjog a tulajdonnal s ennek gyakorlatával egybeköt, átalában nem korlátozhatja, ily nem indokolható korlátozása a tulajdonnak lenne azonban, ha a váltóbirtokos jogait engedmény utján másra át nem ruházhatná; másrészről nem lehet tagadni, hogy a váltó mint a forgalom közvetítője igen sokat vesztene jelentőségéből, ha forgalomba helyezésének módjai és utai az intézmény lényege által nem feltételezett korlátozásokkal megnehezittetnének. E nézetből indul ki a lipcsei tanácskozmány is, mely az engedmény utjáni átruházás mellett nyilatkozott s csak az engedmény joghatályának meghatározását kívánta a particularis törvényhozásoknak fenhagyatni. Megfelelőleg azon elvnek, mely szerint a váltónyilatkozatoknak magával a váltóval kell kapcsolatba hozatni, rendeli a 37. §. második bekezdése, hogy az engedménynek magára a váltóra vagy annak másolatára vagy a váltóhoz vagy a másolathoz csatolt toldatra kell vezettetni. E nélkül az engedmény megállapíthatna ugyan köztörvényi jogokat az engedményes részére, de azt a váltó oly átruházásának, mely a birtokost a váltójog szerint legitimálná, tekinteni nem lehetne. 38. §-hoz. A régibb európai törvények a váltó jogszerű igazolt birtokosát a váltó tulajdonosának s egyszersmind a váltókapcsolatban álló személyek meghatalmazottjának tekintették, kinek kötelezettségében állott a váltó értékének fokozásáról gondoskodni, s mert az érték-fokozásra nézve az elfogadás kétségtelen befolyással bir, a váltóbirtokosnak az elfogadás végetti bemutatást olykép tették kötelességévé, miszerint ennek elmulasztását a viszkereseti jog megvonásával sújtották. E felfogással az ujabb törvények közül legelőször a Code de Commerce szakított, mely az érintett kötelességet átalában megszüntette. A k. n. váltórendszabály nem elégedett meg azzal, hogy a bemutatási kötelességet hallgatással mellőzte, hanem határozottan kijelenti, hogy a váltóbirtokos a váltót elfogadás végett bármikor bemutathatja a nélkül, hogy erre a vásári- és látutánra szóló váltók kivételével bizonyos idő alatt kötelezhető volna. A k. n. váltórendszabály s ehhez csatlakozva a jelen tervezet is abból indul ki, miszerint a váltóbirtokos helyesen csak saját jogai fentartására kötelezhető, miért is mások érdekeire figyelemmel lenni nem tartozik. Ehhez járul még egy más körülmény, mely hasonlag a régibb törvények felfogása ellen szól. A váltó mint fizetési Ígéret, meghatározott pénzösszegnek bizonyos időben leendő kifizetése iránt tétetik; mi sem természetesebb tehát mint az, hogy a bemutatásnak már a váltó rendeltetése szerint és csak lejáratkor s pedig fizetés végett kell történnie; erre joggal kötelezhető a váltóbirtokos, mert a fizetést a váltó tartalma szerint bizonyos időben kell keresnie.