Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.
Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat
108 928. SZÁM. nem is emlitve, azon veszély eredhetne, hogy minden közönséges adóslevélből váltót készíteni vagy az okiratot váltói minőségétől önkényesen megfosztani lehetne. Tekintve továbbbá a váltó formális természetét, nem szenvedhet kétséget, hogy a „váltó" szót semmiféle más kifejezéssel pótolni nem lehetne; az oly okirat tehát, melyben valaki magát a váltójog szerinti fizetésre kötelezné, a nélkül, hogy azt nyilván váltónak nevezné, váltójogi hatálylyal nem birhatna. 2. Miután a kereskedelmi jog, az utalványok és a kereskedelmi kötvények alakjában elég módot és alkalmat n} r ujt á kereskedelmi közönségnek, hogy ez a váltó mellett még más fizetési médiumokat is használhasson, nem látszott czélszerünek a bemutatóra szóló váltók kiállítását megengedni. Igaz, hogy az ily váltók Európa több országaiban érvényesek s azok megengedése a váltóintézmény lényegével nem ellenkezik; mindazonáltal, miután a jelen tervezetnek a köz. n. váltórendszabályhoz kell alkalmazkodnia, ettől ily fontos kérdésben, a szükséges egyformaság veszélyeztetése nélkül, eltérnie nem lehetett. 3. A váltófizetések közvetítésére lévén rendelve, csakis határozott pénzösszegről állitható ki ; ugyanazért az oly okiratot, mely váltó alakjában ugyan, de áruk, értékpapírok vagy más tárgyak szállítása iránt állíttatnék ki, váltónak tekinteni nem lehetne. 4. A fizetési helyet az európai törvények kivétel nélkül a váltó lényeges kellékének tekintik, a nélkül, hogy ennek a váltó szövegébe leendő felvételét egyaránt megkívánnák. A tervezet e tekintetben is a köz. n. váltórendszabályhoz csatlakozik, s a fizetési helyet, mint a váltó egyik lényeges kellékét jelöli ki; egyúttal kijelentvén, hogy oly esetben, midőn a váltón több hely fordul elő, fizetési helynek az első tekintendő. Igaz, hogy a váltó rendeltetésével nem ellenkezik, ha azon akár cumulative, akár alternative több fizetési hely jelöltetik ki, mert az első esetben mintegy szabad választás engedtetik a váltóbirtokosnak, az utóbbiban pedig a kijelölt helyek telepként szerepelvén, a később megnevezett hely mint nem létező tekinthető ; mindazonáltal, miután az ily többszörös kijelölések az eltérő magyarázást nagyon is lehetővé teszik, a váltónál pedig a jogviszonyok szabatos meghatározása kiváló fontossággal bir, a tervezet 5. czikkében czélszerünek látszott kimondani, hogy többszörös kijelölésnél fizetési helynek a legelői Megnevezett hely tekintetik. Végre 5. miután a jelen tervezet 4. czikkében határozottan kimondatott, hogy a váltó-kötelezettség a neki alapul szolgáló jogviszonytól teljesen független, az értéket, mely a franczia és olasz törvény szerint a váltó egyik lényeges kellékét képezi, a váltó kellékei közé sorozni nem lehetett. Hogy a valuta az érvénytelen vagy elévült váltónál mily szerepet játszik, az iránt az elévülésről szóló fejezetben történik intézkedés. Ha a váltón a törvény által kijelölt kellékek mellett olyanok is fordulnak elő, melyek annak lényegéhez nem szükségesek, semmi kétség sem lehet az iránt, hogy az ily felesleges kellékek a váltólevelet érvényességétől meg nem foszthatják, mert irányadóul mindég annak kell szolgálni, hogy megvannak-e a nélkülözneclen kellékek, melyeken a szükségtelen vagy felesleges megjegyzések változást nem tehetnek. Egészen máskép áll a dolog akkor, ha a váltó valamelyik lényeges kelléke mellett oly megjegyzések vagy toldások fordulnak elő, melyek a kellék értelmét vagy jelentőségét bizonytalanná teszik, igy, miután a váltónak határozott pénzösszegről kell szólnia, ez összeg bizonytalanná válik, ha mellette egyúttal kamatok is köttetnek. Ily esetben tehát kérdés támadhat az iránt, vájjon a váltót érvényesnek lehet-e tekinteni vagy sem? A váltórendszabály e kérdésről nem intézkedett, s a gyakorlat abból indulva ki, hogy a felekről nem tehető fel, miszerint a kamat kikötése által a váltót jellegétől megfosztani kívánták volna, — a kamatkikötést mint felesleges kelléket tekintette, g annak joghatályt nem tulajdonított. E felfogásból indul ki a tervezet is, midőn a kamatkikötést mint nemlétezőt rendeli tekintetni, s annak a váltó érvényességére befolyást nem tulajdonit; ez által elejét vévén azon kételyeknek, melyek a kamatkikötés jogi foganatjára nézve keletkezhetnének.
