Képviselőházi irományok, 1872. XXII. kötet • 921-939. sz.

Irományszámok - 1872-927. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, az 1875-ik évi államköltségvetés IX. fejezete alatt, „Fiume” költség előirányzatáról - 1872-928. Magyar váltótörvényjavaslat

928. SZÁM. 101 megsértése nélkül elodázni nem lehetne. A jogtudós és kereskedő közönség — miként ez a kereskedelmi törvénykönyv tervezetének általános indokolásában kifejtetett — már évek óta felhasznál minden kinálkozó alkalmat arra, hogy váltótörvényünk korszerű reformálását sürgesse, nem mulasztván el rámutatni azon hátrányokra, melyek váltótörvényünk reformálásának elodázásából a kereskedelmi forgalomra hárulnak. És mi oka e türelmetlen sürgetésnek, mi okozza oly általános felismerését a reformálás szükségének ? Egyrészről azon — körülményeink közt mindenesetre nagyfontosságú — tény, hogy váltótörvényünk és azon országok rokontörvényei közt, melyekkel közvetlen és folytonos kereskedelmi összeköttetésben állunk, a lényeges intézkedések tekintetében, ki nem egyenlíthető és a forgalomra nézve felette hátrányos ellentétek léteznek; másrészről azon körülmény, hogy váltótörvényünk nemcsak a tágabb, hanem a szűkebb értelemben vett Magyarországban sem bir mindenütt kötelező erővel, miből a kereskedelmi forgalomra nézve nemcsak kifelé, hanem befelé is oly nehézségek származnak, melyeknek megszüntetését, egyebektől eltekintve, a jogbiztonság is követeli. Ehhez járul még, hogy váltótörvényünk sok felesleges s a váltó-intézmény természetéből nem indokolható intézkedést tartalmaz; hogy az egyes intézmények valódi jeléntőségét félreismerve, azokat helytelenül és czélellenesen szabályozza; hogy végre némely nevezetes kérdéseket teljesen megoldatlanul hagy, másokban pedig oly álláspontot foglal el, melyet nemcsak a tudomány, de maga az élet is már rég meghaladott. Áz érintett ellentétek, melyek jogosultságukat sem a váltóintézmény tulajdonképeni természetében, sem a mindenkori helyi viszonyokban nem találják, képezik azon momentumokat, melyek váltótörvényünk reformálásának szükségessége és czélszerüsége tekintetében egyedül irányadók lehetnek. Ahhoz képest, a mint ezen ellentétek fontossága és azok káros befolyása a kereskedelmi forgalomra igazolható, lehet váltótörvényünk reformálásának szükségességét és ez élsz er üség é t is indokoltnak tekinteni. A jelen általános indokolás czélját és kör4t messze túlhaladná mindazon ellentétek felsorolása, melyek váltótörvényünk s ugy a közönséges német váltórendszabály, mint a nevezetesebb európai váltótörvények főbb intézkedései közt léteznek. E részben forgalmunk kétségtelen irányát és követelményeit tekintve, elégnek látszik a magyar váltótörvény főbb intézkedéseit a közönséges német váltórendszabálylyal szembeállítani; a többi európai törvények főbb intézkedései már azért is mellőzhetők lévén, mert azok, a mennyiben a közönséges német váltórendszabályhoz nem csatlakoznak, vagy csak igen távolról érdekelnek bennünket, vagy nem vitális kérdésekben térnek el a váltórendszabály intézkedéseitől. Váltótörvényünk s a közönséges német váltórendszabály intézkedései közt éles ellentét létezik : 1. a szenvedő váltoképességie nézve. A magyar váltótörvény különbséget tévén •az idegen és saját váltók közt, mig ez utóbbiakat kizárólag a bejegyzett kereskedőkre szoritja, az első tekintetében szenvedő váltóképességgel egyedül azon teljes korú férfiakat ruházza fel, kik terhes szerződéseket köthetnek; ellenben a köz. n. váltórendszabály szerint szenvedő váltóképességgel bir mindenki, ki magát szerződések által lekötheti. Ezenfelül a magyar váltótörvény szerint a váltóképesség idegenekre nézve mindig saját honi törvényeik szerint bírálandó meg; ellenben a váltórendszabály értelmében a külföldi, ki magát belföldön kötelezi, tekintet nélkül saját törvényeire felelős, ha őtet a belföldi törvény szerint a váltóképesség megilleti. Ezen ellentétek gyakorlati jelentőségükben sokkal fontosabbak, hogy sem a gondos kiegyenlítést ne igényelnek; mert mig például a nők ugy Erdélyben, mint a társországokban szenvedő váltóképességgel birnak, ilyenre igényt nálunk csak mint bejegyzett kereskedők tarthatnak; mig az Erdélyben s a társországokban kiállított. saját váltónál a kibocsátó polgári állása tekintetbe nem jöhet, nálunk a saját váltó csak ugy érvényes, ha bejegyzett kereskedőtől származik; mig nálunk a nem teljeskoruak csak mint bejegyzett