Képviselőházi irományok, 1872. XXI. kötet • 867-920. sz.
Irományszámok - 1872-884. Törvényjavaslat a külföldi dohányért fizetendő engedélyi illeték megváltoztatása iránt
52 884. SZÁM. kivihetlennek mutatkozik, mivel a különböző minőségek ismérvei nem állapíttathatnak meg oly módon, hogy azok felismerése minden egyes esetben biztosittassék. Nem marad tehát egyéb hátra, minthogy az engedély-illeték megszabásánál vagy a nagyobb nyereség (a finomabb fajoknál) vagy a kisebb nyereség (a közönséges fajoknál) vétessék alapul. Minthogy pedig a dohány-egyedáruság fenállása mellett a saját használatra való dohánybevitel csak kivételes engedményt képez, a mely tehát nem adathatik meg ott, a hol a dohányjövedék oltalmának szükségével ellentétben áll: nem szenvedhet kétséget, hogy a külföldi dohányok bevitelénél fizetendő engedély-illetéknek a finomabb dohánynemek egyedárusági nyereségeért kell egyenértéket nyújtania. Ezen elv a fénálló engedély-illetékek behozatalánál is teljes mértékben kö vettetett és azok a czélnak mindaddig megfeleltek mig a belföldi eladás finom fajainak jövedéki nyeresége az engedély-illetékek mértékét lényegileg nem haladta meg. A német-szláv örökös tartományokban 1836. évben behozott árszabás a dohány- és burnótnak csak egy-egy faját tartalmazá, melynél a jövedéki nyeresség fontonként 3 írtnál többet tett; ezen árszabás a burnótnak csak 19 faját, a dohánynak pedig ide értve a szivarokat is, csak 23 faját foglalta magában. Belföldi szivarból akkor csupán 6 faj volt forgalomban, melynek legfinomabb faja nagybani eladásnál 100 darabonként 3 írttal adatott. Ezen viszonyok évtizedeken át nem változtak annjára, hogy az engedély-illetékek felemelése szükségesnek tartatott volna; az utolsó tiz év alatt, főleg a dohányjövedék kezelésének Magyarországban a magyarországi kezelőség által lett átvétele óta azonban a dohányjövedék által áruba bocsátott fajok száma rendkivüíi terjedelmet nyert, ugy, hogy a változott forgalmi viszonyok következtében lehetségessé vált, az eladási árakat és ezekkel a jövedéki vereséget annyira fokozni, hogy az engedély-illetékek felemelése, az egyedáruság érdekében elutasithatlannak mutatkozik. Eltekintve azon számos dohányfajoktól, melyek az általános árszabásban foglaltatnak, a fogyasztóknak jelenleg a következő különlegességek nyújtatnak: 115 valódi havanna szivarfaj, 48 belföldi szivarfaj, 8 szivar ka-faj, 17 pipadohány- és 6 bnrnót-faj, melyek nagyrészt a fennálló engedély-illetékeknél sokkal nagyobb jövedéki nyerességet eredményeznek, Ennek szükségképeni következménye, hogy külföldi dohányoknak saját használatra való bevitele gyors emelkedésnek indul. Mig az engedély-illeték behozatala előtt azok helyett szedett .levéldij fenállás'uk utolsó három évében, a birodalmi tanácsban képviselt országokban évenként átlag csak 18.005 frtot hozott és az engedély-illetékek még egy évtized előtt a monarchia mindkét felében alig haladtak meg 100.000 frtot, addig ezen illetékek 1873-ban a birodalmi tanácsban képviselt országokban már 400.000 frtnál nagyobb és a magyar korona országaiban 100.000 írtra rugó összeget értek el és addig mig a jelenlegi illetékek fenállnak, azok további emelkedése bizton várható. A bevivőnek annyira kedvező viszonyok befolyása alatt, melyek az engedély-illeték levonása után a nyeresség még nagyobb részét nála hagyják, valóságos iparág képződött, a mely a beviteli engedélyek alapján külföldi dohányok behozatalával foglalkozik. Nyilván való. hogy ez által nemcsak az államkincstárnak tetemes kár okoztatik, hanem, hogy maga a dohánymegadóztatás is azon fogyasztók hátrányára, kik szükségletüket a jövedéki árudákbói edezik, egyenlőtlenné válik.
