Képviselőházi irományok, 1872. XXI. kötet • 867-920. sz.

Irományszámok - 1872-877. Törvényjavaslat a cseléd-, teke-, játék-, kocsi- és ló-adóról

40 877. SZÁM. Az adófokozatok és adótételek (10. §.) ezen adóknál más alapon állapíttattak meg. mint a cselédadónál. A magánlakban tartott teke-asztal egyenlő adótétel alá esnék az egész országban, mert itt a megkülönböztetés, hogy városban vagy faluban tartatik-e az, indokolva nem lenne; de különben ezen adótárgyaknál nem különböztetem meg a játékra használt helységek között a nyilvánosakat a zártkörüektől, mert habár a szórakozásnak illető nemeit nyilvános helyeken többen használják is, de a zártkörökben mégis leginkább a polgárok vagyonosabb osztályaihoz tartozók szokták azokat élvezni. Az adótételek ezen adóknál azután a szerint fokoztatnak, a mint az adó tárgya nagyobb vagy kisebb városban vagy községben létezik, a minek indoka az : hogy nagyobb városokban és községekben a vagyonnak és tőkének nagyobb tömege lévén öszpontosulva, mint kisebb helységekben az élvezeti adó fokozatának is a vagyoni állás ezen tényleg fenálló fokozásához kell alkalmaztatnia. A 11. és 12. §§. az adóév folyama alatt beálló változások nyilvántartásáról szólnak; a 13. §. ellenőrzésre szükséges. A kocsi- és lóadóra vonatkozó külön intézkedések közül a 14. §. megjelöli az adótárgyakat, a 15. §. az adómennyiséget, a 16. §. az adófizetési kötelezettséget, a 17. §. pedig az adótételeket és azoknak fokozásait, a melyek hasonló alapon vannak meghatározva, mint a teke- és játékadónál ; tudniillik azon községeknépessége szerint, a melyekben az adótárgy létezik, azon okból, mert az adó ezen tárgyainak tartása nagyobb és népesebb községekben kétségen kivül többe kerül, mint falun, vagy kisebb helységekben, s azért rendszerint a vagyonosságnak s a jövedelemnek is nagyobb fokozatát jelöli. A 18. §. intézkedése, miszerint részben személyes, részben gazdasági és iparczélokra használt lovak után az adó fele fizetendő, azon szempontból van indokolva, hogy ily kocsik és lovak használatát egészen adómentesen hagyni azért nem lehet, mivel azon használatra melyre az adó kivetve van,, habár részben, de mégis szolgálnak s mivel ily intézkedés nélkül az adózás kijátszásának elejét venni nem lehetne, de méltányos, hogy az adó a tényállásnak megfelelőleg felére szállíttassák le. A 19., 20. és 21. §§. az adóév alatti változások nyilvántartására és az adótárgyak szaporodása eseteire vonatkozó intézkedéseket tartalmazzák. A IV. fejezet alá foglalt az e törvényben tárgyalt összes adókra vonatkozó §§-ban (22 — 31. §§.) az adókötelezettek összeírása, az adókivetése és beszedése, a felszólamlási eljárás öszhangban a többi államadókra vonatkozó rendeletekkel szabályoztatnak. A 22. §§. az előző §§. némely intézkedéseinek határozott értelmű felvilágosításán kivül annak kimondását foglalja magában, hogy az e törvényben megállapított adótételek csupán állami adót foglalnak magukban, és igy a kérdéses adók tárgyai után földtehermentesitési járulék ugy nem fizettetik, mint az a fogyasztási adókra általában nem rovatik. A 29. §. azon intézkedést tartalmazza, hogy ezen adók egyszerre rovandók le, mi azoknak, kik ezen adókat fizetik, vagyoni állását tekintve, különös megterhelteíésük nélkül megtörténhetik ez a kérdéses adók befizetésének nyilvántartása végett kívánatos. A 31. §. a közadók kezelésére általában vonatkozó szabályokat az ezen törvényben tárgyalt adókra is kiterjesztvén, ez által az e törvényben külön fel nem emiitett eljárási módozatokra és a kihágások és visszaélések megtorlására nézve is megadja a szükséges útmutatást. Ghyczy Kálmán s. k., pénzügyminister.