Képviselőházi irományok, 1872. XXI. kötet • 867-920. sz.
Irományszámok - 1872-903. Törvényjavaslat a kézbesitő közegekre vonatkozó törvényes intézkedése módositásáról
174 903. SZÁM. határőri részeket ide nem számítva — 4682 Q mértföldre s 12,996.653 lélekszámra 359 bírósági és végrehajtói székhely létezik s fog létezni körülbelől ujabb rendezés esetén is. — Egy végrehajtói székhelyre tehát átlagosan 13.04 D mértföld és 36.202 lélekszám esik. A végrehajtókat a fentebb emiitett oknál fogva az államnak külön dijanii lehetetlen, ha pedig ily nagy területen a feleknek maguknak kellene a kézbesítésért az eljárási, szállítási és napdijakat megfizetni: ezzel az igazságszolgáltatáson nem segítve lenne, hanem az valószínűleg megfojtatnék, legfeljebb a bírósági székhelyekre szoríttatnék. A külföld hivatkozott államaiban más viszonyok léteznek. A culturalis viszonyokat nem is érintve Bajorországban például 1377 • mértföldre s 4,824.421 lélekszámra 275 bírósági és végrehajtói székhely esik, a bírósági és végrehajtói székhelyekhez tehát átlagosan csak 5 D mértföld és 17.544 lélekszám tartozik. Ezenkívül itt a közvetlenségre alapított szóbeli peres eljárás 411 fenn, mely aránylag csak kevés számú érdemleges birói határozatot igényel. Megjegyzendő még, hogy miként a bírósági végrehajtók hatáskörének szabályozásairól szóló külön törvényjavaslat indokolásában kifejtetett, a kézbesítés még a bírósági székhelyen is kiveendő a végrehajtók hatásköréből, annál kevésbé bízhatók tehát meg a végrehajtók a székhelyen kívül eszközlendő kézbesítésekkel. Hátra volna a kézbesítésnek hivatalszolgák által teljesítése, a birói székhelyeken s mások által teljesítése a székhelyeken kivül. A hivatalszolgák alkalmazásánál két nehézség merül fel. Az egyik az, hogy a hivatalszolgák mint rendszerint csekély miveltséggel biró egyének általában kevésbé alkalmasak arra, hogy azon kézbesítések hordereje felől, melyekkel fontos jogkövetkezmények függenek össze, a feleket kellőleg felvilágosíthassák. Fegyelmezettségük s hosszas gyakorlat a közönséges határozatok kézbesítésére ugyan alkalmassá teszi őket, de a törvénybeni jártasságot s az ez által föltételezett némileg magasabb miveltséget mind a mellett meg nem szerezhetik. A másik nehézség pénzügyi természetű. Létszámukat a járásbíróságok és első folyamodásu törvényszékek mellett legalább 450 állomással kellene szaporítani, s ha díjazásuk a lakbérrel és ruha-illetménynyel együtt 450 forintban állapíttatnék is meg: a kincstár e czimen a dologi kiadásokon felül újból több mint 200.000 forinttal terheltetnék. Az államnak tehát a mainál nagyobb terhe lenne a nélkül, hogy teljes biztosság volna nyerhető a kézbesítések szabályos teljesítésére.vonatkozólag. S végre a hivatalszolgák is csak a székhelyeken végeznék a munkát s még mindig külön kellene gondoskodni a székhelyen kivül eső községekről. És itt azon kérdés merül fel mindenekelőtt: vájjon tétessék e újra különbség a székhelyek és egyéb községek között s vájjon azon szabályozatok, melyek a székhelyeken kívüli községekben alkalmaztatnak, nem volnának-e alkalmazhatók magukra a székhelyekre is ? Nálunk a bírósági székhelyek összes lélekszáma — a volt határőri részeket ide nem számítva — 2,787.756, tehát minden 100 ezer lélekszámból csak 21.449 találja helyben a bíróságot. S vájjon ha sikerül a lakosság 79 százalékára megfelelő alkalmas módot találni, miért ne alkalmaznók ezt a 21 százalék részre is? Különösen akkor, a mikor a bírósági székhelyen lakók a birák és ügyvédek helyben léte miatt általában kedvezményezettebb helyzetben vannak, mint azok, kik a székhelyen kivül laknak. Azon alapelvek közt, melyekre a törvényjavaslat fektetve van: első a kézbesítési eljárás egyöntetűsége, a székhelyek és egyéb községek közti megkülönböztetés eltörlése. Második alapelv az, hogy mindenütt, a hol a viszonyok megengedik, az igazságszolgáltatás körébe vágó azon cselekmények, melyek szorosan véve nem birói teendők, az önkormányzati helyi hatóságok által teljesíttessenek. S a harmadik alapelv, hogy az igazságszolgáltatás a nélkül, hogy legkevésbé is bénittatnék, mind a felekre, mind az államra nézve lehetőség szerint olcsóvá tétessék. Ez elvek alkalmazása csak ugy lehetséges, ha a kézbesitéssel kizárólag és kötelezőleg a Jbözségek magasabb miveltségü hivatalnokai bízatnak meg. Ilyenek: kisközségekben a körjegyzők, nagy
