Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM, 93 van szükség, s helyes büntetés-rendszerről nem lehet szó, ha ennek lényegesebb feltétele, a többrendü, a kellékeikben és intensivitásiikban különböző szabadságbüntetési nemek hiányzanak. A büntetés intensivitása nem pótoltathatik a tartamnak hosszassága által, s viszont a tartam nem pótoltathatik a súly által: ez alig igényel bizonyítást. A büntetés tartama ugyanis, eltekintve a természet által vont határtól, a büntetés czéljában s hatása feltételében találja mérvének szükségszerű korlátait; továbbá azon tekintetben, hogy ezen kiegyenlítési mód szerint mindenik büntetendő cselekmény vagy kivétel nélkül súlyos, vagy kivétel nélkül enyhe büntetéssel volna büntetendő. Az első esetben a büntetésnek akkép kellene construálva lenni, hogy az a közvetlenül ható szenvedések különböző nemeit mintegy concentrálja, s ez által aránylag rövid idő alatt annyi sanyarúságot és fájdalmat okozzon a bűntettesnek, hogy ez utóbbi tette gonoszságának mértéke szerint e rövid idő alatt is elegendő súlyosan bűnhődjék; a második esetben pedig évekre kellene nyújtani az aránylag csekélyebb bűntett büntetését is, hogy a szenvedések azon összegét, mely a büntetés igazságos voltának megfelel, a hosszú tartamban felosztva érezze az elitélt. Egy bizonyos szenvedési quantumot concentrálva, vagy diluálva éreztetni az elitélttel: ez volna a most kiemelt rendszernek természetes folyománya. Az első esetben — eltekintve attól, hogy ez a középkor kinzó eszközeihez vezetne — a büntetésnek a bünhődésen kívüli feladatáról, mint a nevelésről, az oktatásról, rendhez, munkához szoktatásról nem lehetne szó; a második esetben pedig, mint az általános indokolásban az ehhez csatolt külön függelékben kimutattatott, a büntetés első időszakában nyert eredmények a büntetés hosszú tartama által rendszerint meghiusittatnának. Mind az egyik, mind a másik rendszer helytelen volna; a helyes rendszer csakis az, a mely többrendü szabadságbüntetést állit fel, s ez által lehetővé teszi, hogy a büntetendő cselekmény büntetésének megállapításánál a büntetés intensiv súlya annak tartamával együtt vétessék számításba, s e két elem mindegyike egymást kölcsönösen fokozza vagy mérsékelje. Ez áll nemcsak arra nézve, hogy a bűntett külön és a vétség szintén külön szabadságbün• tetessél büntettessék, hanem arra is, hogy a szabadságbüntetéssel büntetendő legsúlyosabb és a legcsekélyebb „büntettek" büntetése között is kell különbségnek létezni — a büntetési nemben. A mint a bűntettekre nézve, ugy áll e szabály a vétségekre nézve is. Fokozatok lévén a tett súlyosságában, fokozatoknak kell lenni a büntetésnek súlyában és módozataiban is. Ezen igazság az általánosan elismertek közé tartozik, s a legtöbb állam büntető-rendszere által gyakorlati hatályra is emeltetett. I. A franczia Code penal büntetései a következők: Art. 7. Les peines afflietives et infamantes sönt: 1. La mórt; 2. Les travaux forcés á perpétuité; 3. La déportation; 4. Les travaux forcés á temps; 5. La détention ; 6. La réclusion. Art. 8. Les peines infamantes sönt: 1. Le bannissement; 2. La degradation civique. Art. 9. Les peines en matiére correctionelle sönt: 1. L'emprisonnement á temps dans un lieu de currection; 2. L'interdiction á temps de certains droits civiques. civils otí de famille 3. L'amende.