Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

76 860. SZÁM. dést nem is a lobogó, hanem a lajstromozás ténye oldja meg. A hajó nemzetisége a lajstromozás által nyeri megállapítását, s igy kétségtelen, hogy a magyar tengerészeti hivataloknál belajstromozott kereskedelmi hajók magyar hajóknak tekintendők, s hogy ezeken, midőn a nyilt tengeren vannak, a hatóságot a hajó kapitánya vagy helyettese, mint a magyar állam közegei, a magyar állam nevében s az ettől nyert hatalomnál fogva gyakorolják. E hajókra s az azon létező személyekre vonatkozólag tehát minden oly büntetendő cselekményre nézve, mely a nyilt tengeren követtetik el, melyre nézve tehát nem a parti államot illeti a hatóság, a magyar törvények, s igy a magyar büntető-törvénykönyv kötelező ereje már az okból sem lehet kétséges, mert az 1868-ik XXX. törvényczikk 9-ik §-a szerint a tengerészeti ügy a közös törvényhozás körébe tartozik. A consulsági birói hatóságot illetőleg szintén nem lehet kérdés, hogy a magyar államnak az úgynevezett Levantéban létező alattvalói a magyar büntető-törvénykönyvnek vannak alárendelve; ez annál kevésbé kétséges, minthogy azon magyar honosok, a kik ezen területen büntettet követtek el, a fenálló gyakorlat szerint eddig is hazájuk bíróságai elé állíttattak, s cselekményük felett az e hazában hatályban lévő törvények szerint a hazai hatóságok ítéltek. Ez azonban csak a bűntettekre vonatkozott s nem terjedett ki a vétségekre és a kihágásokra, melyek elkövetésének esetében a consulságoknál gyakorlatban lévő törvények alkalmaztattak a monarchia mindkét államának alattvalóira. A büntető-törvénykönyv létrejötte esetén ezen kérdés is végleges szabályozást nyerend, s minthogy a consularis jurisdictiónak a két állam alattvalói honossága szerint külön törvények szerinti gyakorlása iránt az igazságügyministerium és a közös külügyministerium között az elvi egyetértés még 1870. évben constatáltatott: a külön intézkedés tárgyát csak azon módozatok képezendik, melyek a létrejövendő törvények az úgynevezett Levantéban tartózkodó honosainkra való kiterjesztésére nézve szükségesek. „A. magyar állam területén.

11 A törvényjavaslat mindenütt e kifejezést „magyar állam" használja a Szent-István koronájához tartozó országoknak megkülönböztetéséül más államtól, és igy a közös monarchia másik felétől, valamint a szoros értelemben vett külföldtől. A „magyar állam területe" vagy „a magyar állam alkotmánya,* „a magyar állam és az osztrák-maggar monarchia másik állama kost fenálló kapcsolat

u használtatik a 7., 8., 10., 11., 13., 15., 16., 17. §§-ban, valamint a különös rész 126. §. 2-ik és 3-ik pontjában, a 144., 196., 198. s több szakaszokban. „Horvát- és Szlávonorszagok kivételével." A magyar állam fogalma Horvát- és Szlavonországokat is átfoglalván, minthogy azon országok lakosai által a szorosan vett Magyarország és Erdély területén kivül elkövetett büntetendő cselekmények nem a magyar b. t. k. szerint itélendők meg, ez okból e kivételt, mint megszorítását a törvény hatálya területének, az 1868: XXX. törvényczikknek megfelelőleg világosan ki kellé fejezni. Az 5. §. második bekezdésében kifejezett kivétel utalást tartalmaz a katonai birói hatóságra, melyre nézve a törvényjavaslat már előterjesztetett. Az 5. §. harmadik kikezdése a nemzetközi jog idevonatkozó általános szabályainak érvényét ismeri elA kivételek között nem soroltatnak elő az egyházi személyek, ezekre nézve tehát a szabály áll, s ez okból nem volt szükség az 1843-iki törvényjavaslat 2-ik §-a utolsó bekezdésében foglalt intézkedésnek különös felvételére.