Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
72 860. SZÁM. tén elkövetett büntetendő cselekmények tetteseit — ha azok az ő hatósága alatti területen léteznek r saját törvényei szerint és saját közegei által büntetés alá vonni, habár azok külföldiek volnának. De a, területiség elvének ezen formulázása — mint az első tekintetre szembeötlik — nem elegendő az állam büntető törvényei hatálykörének megjelölésére. Ezen elv szerint ugyanis az állam büntető hatósága, csupán az ő területén elkövetett bün. tetendő cselekményre s egyszersmind az eljárás meginditásakor azon állam területén létező egyénekre lévén korlátozva, több oly hézag marad betöltetlenül, melyet az állam törvényei intézkedések nélkül nem hagyhatnak. Joga van-e az államnak saját alattvalóját megbüntetni, ha ez nem az ő területén, hanem külföldön követett el büntettet, s a bűntett elkövetése után, mielőtt azért bűnhődött volna, hazájába visszatért ? Joga van-e az államnak megbüntetni azon külföldit, a ki egy másik állam területén büntettet követett el s onnan büntetlenül menekülvén, az ő területén tartózkodik'? Melyik állam törvényei szerint Ítélendő meg a külföldön elkövetett cselekmény bűnössége s állapítandó meg a büntetés ? E három főkérdés, melyek mindegyikéből szintén több vagy kevesebb kérdés bontakozik ki r a fentebbi körvonalozással nincs elintézve. A szorosan vett területiség elve, vagyis azon megszorítások, melyek abból következnek, azon jogi szempont által indokoltatnak, hogy a külállam területén elkövetett cselekmények miatti felelősségre vonás, bárki legyen azok elkövetője s bármi lett légyen a cselekmény objectuma, beavatkozást képez egy másik független és souverain államhatósági körébe, minthogy az ennek területén történtek miatt csak egyedül ezt illeti a hatóság joga. Indokoltatik ez azáltal is, mert azon állam, mely a másik állam területén történtek miatt valakit felelősségre von — mint mondatik — saját területének határain tul terjeszti ki hatóságát, s illetőleg a másik államban, vagy a másik államra vonatkozólag gyakorol souverainitást. Ebből az következik, hogy a bűntett által megtámadott állam saját alattvalóit sem vonhatja felelősségre, ha azok külföldön hazájuk ellen felségsértést vagy hűtlenséget, vagy pedig bármely más hazájuk büntető törvényeibe ütköző cselekményt követtek el. Következik továbbá, hogy azon külföldi, a ki például a magyar állam ellen külföldön követett el felségsértő cselekményt, vagy a ki a magyar állam pénzeit és értékpapirjait külföldön meghamisítva, ezek hitelében — forgalmuk biztosságának megzavarása által jelentékeny kárt okozott — ha sikerül neki azon helyről, hol a büntettet elkövette, büntetlenül megszökni s a magyar állam területére jutni, a melyet megkárosított, itt nem vonható büntetés alá azon merénylet miatt, melyet habár külföldön, de épen Magyarország ellen — ennek hitele ellen követett el, s azon károkért, melyeket a hamisítványok forgalomba hozatala által másoknak okozott. Egyik állam sem lévén hajlandó elfogadni oly elvet, mely őt hivatása teljesítésében, valamint önvédelmében is akadályozza ; ez okból a területiség elmélete, melyből mint a kiemelt folyományok mutatják — épen ez következnék, egyik állam által sem ismertetik el az internationalis bün tetőjog kizárólagos szabálya gyanánt, még maga Anglia által sem, mely e tekintetben a legszűkebb korlátokat vonja. Ha a magyar honos néhány lépésnyire a magyar állam határaitól valakit orozva meggyilkol és a tett elkövetése után hazájába visszajő, erkölcsileg lehetetlen s az állam hivatásával, jellemévei összeegyezhetetlen volna, hogy a gyilkos itt biztos menedéket találjon a büntető igazság ellen s hogy a, haza határköve egyrészről oly gátot képezzen, melyen az igazság nem léphet át, másrészről pedig <oly védfalat, mely a gonosztevőket gonoszságuk következményei ellen oltalmazza.
