Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
860. SZÁM. 55 Az ujabb törvények és javaslatok között egy sincs, mely a biró arbitrálására oly csekély kört hagyjon nyitva, mint az olasz javaslat; ez a legszigorúbb következetességgel vonja meg a határvonalat a törvényhozó és a biró arbitrálási köre között, s nincs egy sem, mely ily merev ellentétben állana a viszontag határozatlan büntetési tételekkel. Idéztethetnének még Anglia ujabbkori törvényei is; nevezetesen a lopásról „larency" szóló statútumok consilidatióját tárgyazó 1861. évi törvény 4-ik pontja szerint, az egyszerű lopást elkövető 3 évi fegyházzal — penal servitude, vagy két évet felül nem múló börtönnel nehéz munka mellett vagy a nélkül, magán elzárás mellett vagy a nélkül s ha a tettes 16 éven aluli ifjú volna, veszszőzéssel vagy anélkül büntetendő. Ugyanazon törvény 17-ik pontja szerint, a visszaesők, 3 évtől 10 évig terjedhető fegyházzal vagy két évig terjedhető börtönnel, nehéz munka mellett vagy a nélkül büntetendők. Nem kevesebb mint 3 évig „not less than three years", s nem több mint 10 évig terjedhető fegyházzal vagy két évig terjedhető börtönnel büntetendők azok, a kik az idézett törvény 10-ik pontjában meghatározott nemű állatokat lopnak. Ugyanez a büntetési tételek tekintetében követett rendszer a hamisításról — Forgery szóló statumok consolidatioját tárgyazó 1861-ik évi törvényben; valamint más vagyonának megrongálásáról vagy megsemmisítéséről szóló régibb statútumok consolidatiója iránti törvényben, ugy a régibb büntető statútumok egybefoglalása iránt hozott több ujabb törvényekben. Belativ határozott büntetési tételeket állit fel a new-yorki büntetőtörvényjavaslat, sőt maga a Livingston-féle törvényjavaslat is. Mindezekből ki lenne mutatható, hogy az egész polgárosult világ büntetőtörvényei minimum és maximum között határozzák meg a szabadságbüntetések arbitrálását. Csak egy törvénykönyvet szükséges még megemliteni, mert erre vonatkozólag hazánk egyik legjelesebb férfia tévedésben volt. Ez a genfi büntetőtörvénykönyv, melyről az Íratott, hogy Genf, Dumontnak, Bentham barátjának ajánlatára a határozatlan büntetési tételeket fogadta el, tehát a minimumot elmellőzte. Ez nem felel meg a tényállásnak. Első Napóleon bukása után ugyan is ideiglenesen fentartattak Genfben a franczia törvénykönyvek s a legsürgősebb — mert a megváltozott politikai viszonyokkal a legszorosabb összefüggésben állott változás, egy uj birósági szervezet létrehozatala által léptettetett életbe. Ezután 1816-ban módosíttattak a franczia büntetőtörvénykönyv némely intézkedései, melyek közt a leglényegesebb volt, a correctionalis s a rendőri büntetések minimumainak eltörlése. De ez csak a vétségekre és a rendőri kihágásokra vonatkozott; a bűntettekre nézve azonban érintetlenül hagyattak a franczia büntetőtörvénykönyv tételei, a minimumokkal és maximumokkal együtt. 1817-ben az államtanács uj büntetőtörvénykönyv kidolgozása végett egy bizottságot nevezett ki, melynek legnevezetesebb tagja, úgyszólván szelleme volt Dumont, Bentham munkáinak kitűnő fordítója és értelmezője. E bizottság 1829-ben bevégzé munkálatát s az általa elkészített törvényjavaslat, Dumont tollából származott indokaival együtt sajtó utján közzététetett; azonban távol attól, hogy e bizottság eltörölte volna a minimumokat, épen ellenkezőleg azon esetekre nézve is megállapitotta a büntetések legmagasabb és legalacsonyabb mértékét, a melyekben a minimum 1816-ban eltöröltetett. Dumont tehát egyáltalán nem tartotta szükségtelennek vagy helytelennek a viszonylag határozott büntetések rendszerét, hanem ellenkezőleg, ő indítványozta azt helyreállítani azon esetekben is, melyekben: az az előbbi törvényhozás által eltöröltetett. Eumont munkája nem vált törvénynyé; a doctrinalis methodus, mely e jeles munkának árnyoldalát képezi, nem volt képes azt népszerűvé tenni. A genfi cantonban ez okból mai napig is, eltekintve némely speciális törvénytől és egyes novelláktól, az 1810-ik évi franczia Code panel van hatályban.
