Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
860. SZÁM. 51 A minimum kizárása azt jelenti, hogy nincs oly büntetendő cselekmény, melynek objectiv Ismérvei alapul szolgálhatnának azon cselekmény bünösségi fokozatának s igy bűnösségének habár csak megközelítő igazságos meghatározására; azt jelenti, hogy a büntetés meghatározásánál a subjectiv körülmények és viszonyok az egyedüliek, a melyekből a bünösségi fokozat helyes megitélhetése következhetik. Az atyagyilkosság, melyre életfogytig tartó rabságot határoz a törvény, az imént kiemelt eszme szerint, bizonyos körülmények között néhány órai egyszerű fogsággal is eléggé büntethető. A törvényhozás nem használhatja fel az életfogytig tartó fegyház és a 2—3 óráig tartó egyszerű elzárás között létező óriási hézagot azon vonal meghatározására, melyen tul az atyagyilkosság büntetésénél a biró nem mozoghat, s nem határozhatja meg, hogy ezen büntettet önmagában objectiv minősége szerint mily súlyosnak tartja, s mily befolyást enged a büntetés kimérésénél azon körülményeknek, melyek a tettest a bűntettre vezették? A törvényhozás, mely igy jár el, csakis a ritka és rendkivüli eseteket tartja szem előtt, sőt ezek megítélésében is igen messze megy; az esetek túlnyomó száma, melyekben a cselekmény bünösségi foka az enyhitő körülmények által vagy épen nem, vagy csak kevéssé módosittatik, ezek a törvényhozó elhatározására nem gyakorolnak befolyást s nem vezetik őt arra, hogy a rendszeres esetekre rendszerinti büntetéseket állapítson meg; ámbár ez nemcsak nem zárja ki, hanem maga után következteti, hogy a rendkívüliek más büntetési mérték vagy fok alá foglaltassanak. A törvényjavaslat nem fogadta el e rendszert. Először azért, mert a helyes büntetőtörvénynek nemcsak a büntetés végrehajtása, hanem a büntetéssel való fenyegetés által is hatnia kell. Bizonyos határok között nem lehet megtagadni a büntetőtörvények praeventiv czélját, mely abból áll, hogy a nép annak ismeretére jut, hogy az, a ki ez vagy amaz tiltott cselekményt elköveti, ezen vagy azon előre meghatározott büntetéssel íog büntettetni. Ezen czél meghiúsul és teljesen elenyészik, ha megközelitőleg sem tudható, hogy mely büntetés éri ez vagy amaz bűntettnek elkövetőjét; ha mint a felemiitett példa mutatja, az atyagyilkosság büntetése az életfogytig tartó fegyház és a néhány órányi elzárás között változhat. Másodszor azért, mert nem áll az, hogy a bűntett objectiv ismérve egymagában semmiféle alapul sem szolgálhatna a büntetés meghatározására. A bűntett qualitativ bűnösségét felismeri a törvényhozó azon objectum szerint, mely ellen az elkövettetik; például az állam, az élet, a testi épség, vagy a becsület elleni bűntett, továbbá a veszély azon foka szerint, mely ily cselekmény által rendszerint okoztatik, vagy akár nagysága szerint, mely abból következett. Ehhez képest igenis képesitve van a törvényhozó az igazságos retributio által kijelölt arányos büntetést meghatározni. Az objectiv minőségnek és ismérvnek kell lenni az elhatározónak s rendszerint a megállapítanak, az ezáltal meghatározott arányt és mértéket módosíthatják a subjectiv szempontok, s a törvénynek gondoskodni kell arról is, hogy ezek érvényesülésére is elegendő tér legyen a büntetések maximuma és minimuma között; de ez még nem teszi szükségessé a minimum teljes elhagyását, hanem csakis a határoknak oly kitűzését, hogy azok között az igazságos megtorlás eszközöltethessék. Harmadszor nem fogadtatott el azért, mert a birónak a büntetések kimérésében adott korlátlanság önkényre vezet s azon veszélyt eredményezi, hogy a bünteti minősége és a tettes individualitása helyett a biró individualitása képezi a büntetés meghatározásának legfőbb tényező elemét. A biró ugyanis nem lévén szabályokhoz kötve, könnyen indittathatik a patriarchális könyörületességre, a túlságos tekintet a bűntettes korára, helyzetére, családjára és még egyéb körülményekre, például emberölés esetében a megöltnek erkölcstelen életére, minden erejétől megfoszthatják a büntető igazságot, s a törvénynek az igazság és közérdeken alapuló vezérpontja, a birónak egyéni hajlama és természete által sarkaiból emeltetik ki. A minimum mellőzését nem fogadta el a tudomány s nem fogadták el a törvényhozások sem. 7*
