Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

46 860. SZÁM. ellen ezen intézet nyújt legtöbb garantiát, s az elbocsátás ezen intézményre, mint szükséges előfelté­telre a legtöbb biztossággal alapitható. Igen tanulságosak a szakértőknek a parliamenti bizottság előtt tett nyilatkozatai, az általuk felhozott tapasztalati adatok, s kifejtett érvek. Ezrekre megy a kihallgatottak száma, ugy, hogy beható mélység, s minden részletre kiterjedő körülményesség és alaposság tekintetében a bizottság munkálatai mi kívánni valót sem hagynak fenn. Talán épen az összegyűjtött anyagnak roppant nagy halmaza az — a mi a munkálat hasz­nálatát nehezíti. Nevezetes Organnah az irlandi fegyrendszer körül a legnagyobb érdemekkel bíró fáradhatlan tanítónak a bizottság előtt tett azon nyilatkozata, hogy minden rendszer elvetendő, a mely nem gondos­kodik a fogoly szigorú elzárása és teljes szabadsága közötti közvetítő intézetről. A fokozati rendszer alkalmaztatik még Schweitz következő eantonjaiban: Zürichben, Argauban, Neufchatelben, St. Gallenben. Ezen rendszer főtényező elemeivel találkozunk Ausztriának a szabadságbüntetés végrehajtá­sáról szóló 1872-ik évben kiadott törvényében s az ennek alapján a cárlaui fegyintézet számára kiadott rendeletben, mely rendelet szerint legalább is 8 havi magánfogság kiállása után a közös fogság három fokozatán kell a fegyencznek kiszabadulásáig keresztülhatolni. A fokozatok azonban egymástól leginkább csak a kedvezmények mérvére nézve különböznek. A magasabb fokozatba csak azon fegyencz léptet­hetik elő, a ki az utóbbi hat hó alatt nem fenyíttetett. Hasonló rendszer léptettetett életbe Ausztriának steini fegyházában 1873. július hó 1-sejével. A feltételes szabadságrabocsátás , mely az ausztriai büntetőtörvényjavaslat szövegébe bevéte­tett a kormány által s a képviselők házának bizottsága által szintén elfogadtatott; az 1872-ik évi törvénybe, mint csakis a büntetőtörvénykönyv végleges megállapításáig érvényes ideiglenes szabályba, nem vétetett fel. A progressiv rendszeren alakul a szabadbüntetés végrehajtása az egész német birodalomban is: mert a büntetőtörvénykönyv 22. §-a szerint, a magánelzárás a fogoly beleegyezésén kivül, 3 évnél hosszabb időre nem terjeszthető ki, és a 23. §. szerint a hosszabb időtartamú fegyház vagy börtön­büntetésre ítéltek büntetésük kiállása után, a 24. §-ban meghatározott föltételek alatt ideiglenesen elbocsáthatók. A magánelzárási idő eltelte után tehát következik a közös munka, mint külön osztálya a büntetésnek s a büntetés három negyedrészének kiállása után a feltételes szabadságrabocsátás enge­délyeztetik. Egyez ezen rendszer az irlandival annyiban is, hogy az ideiglenesen elbocsátott a törvény 24. és 25. §-ai szerint több rendű korlátozásoknak van alávetve, s az elbocsátási engedély egyszerűen vissza is vonathatik. Aránylag igen rövid idő alatt tehát, mint a fentebb kiemelt példák is mutatják, rendkívüli kiterjedést nyert ezen rendszer, a mely eredmény csakis azon benső igazságnak tulaj donitható, melyen az és annak mindenik alkatrésze épül, valamint azon tapasztalatoknak, melyek azon országokban sze­reztettek, a melyek ezen rendszer szerint alakítottak át a szabadságbüntetések végrehajtásának módozatait. Ezen rendszerről monda az angol kormány képviselője a londoni congressuson, hogy behoza- ^ tála óta a visszaesők, s igy a büntettek száma nagy mérvben apadt, s hogy üdvös hatásának áldásos kifejtése alaposan remélhető.

Next

/
Thumbnails
Contents