Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

38 860. SZÁM. nah irányulnioh, hogy a fogoly ezen erőmegfeszitésre szorittassek, mert a fegyelem valósággal sohasem hathat javitólag, ha nem sikerül a fogoly akaratának megnyerése." Ez a londoni congressus bizottságának jelentése s a congressus általános meggyőződésének kifejezése. Szembetűnő, hogy a magánrendszer egy szóval sem ajánltatik, míg másrészről „a szabadság megszorításának fokozatos és az enyhítése" „előrehaladó, a progressiv osztályozás", mit a bizottság minden helyes börtönrendszer nélkülözhetlen feltételének állit, az egész szabadságbüntetésnek magánelzárásban töltésével nem egyeztethető össze. A magánrendszer alapeszméje kétségtelenül helyes. A teljes elkülönítés, mely lélektanilag kikerülhetétlenné teszi, hogy a tettes önmagába szállva, múltjának és cselekvésének undok voltát felismerje: az emberi természet és a javulás feltételeinek megfigyeléséből származik. De hibája e rendszernek, hogy csupán szenvedőleges hatást idézvén elő, cselekvő erőre nem ébreszti az akaratot és ennek tevékenységét sem nem irányozza, sem nem fokozza. Ebből származik a hosszú ideig magánelzárásban tartott egyéneknek szellemi eltompulása, a lélek működésének az idő aránya szerinti gyöngülése, s ebből következik, hogy a hosszú ideig magánelzárásban tartott egyének szellemileg tehetetlenekké s a véletlen játékszerévé válnak. De tagadhatatlan ezen rendszernek ártalmas befolyása a letartóztatottak egészségére is. Wick, a dreibergi fegyház igazgatója, ugy nyilatkozik, hogy az egészséges és fiatal fegyenczek is, kiket a magánzárkákból külső munkára bocsátottak, a fogság ideje alatt annyira elgyöngültek, hogy kezdetben a külső munkánál térdük megcsuklott és roszul lettek. A rendszernek felismert káros hatásai eredményezek azon sokféle korlátozásokat, melyeknek az alá van vetve. A magánrendszer legkövetkezetesebb védői is elismerik azt, hogy a szabadságbüntetést a magánrendszer szerint lehet egyaránt végrehajtani. Ennek következtében kivétetnek a magánfogság alul : 1. a szellemileg korlátoltak és a gyönge elméjűek; 2. az érzéki vagy szervi fogyatkozásban szenvedők, a vakok vagy rövidlátók, a süketek stb.; 3. a beteges testalkatúak, nyavalyatörésben szenvedők, a szélhüdöttek, vagy oly testi fogyatkozásban szenvedők, mely őket a munkára képtelenekké teszi. A magánrendszeren tett módosítások között a leglényegesebb az, mely a munkát és a foglyok érintkezését a fegyház felügyelő-személyzetével rendszeresiti. Ezen érintkezés szükségesnek ismert mérséklése lévén a magánelzárásnak; mindazok kiveendők a magánelzárás alul, a kikkel a fegyházi felügyelő-személyzet nyelvük nemtudása miatt nem érintkezhetik. Belgiumban épen ez okból a magánzárkákba csak azon elitéltek vétetnek fel, a kik testileg és lelkileg tökéletesen egészségesek, és a kik értik azon nyelvet, a melyen a felügyelő-személyzet beszélni képes. A kivételek e nagycsoportjai a leghívebben tanúsítják, hogy a rendszernek egészségügyi tekintetben ártalmas következményeitől mennyire tartanak annak leghívebb barátjai is. A munka és a látogatás a fogoly testi és szellemi épségben maradásának lényeges feltételéül ismertetvén fel, a munka által egyéb czélokon kivül az is elérhetőnek tartatik a rendszer hivei által, hogy a foglyot szórakoztassa és testileg is erősbitse. Ez azonban legtöbbnyire csak gépies munkát képes végezni, mely lelkét nem foglalkoztatja, és igy nem vonja el őt sem a netalán felébredő bűnös forralatoktól, sem a lelkiismeret furdalásaitól. Mindkettő ellen rendes bútor gyanánt az uj testamentum egy-egy példánya, egy ima- és egy énekeskönyv adatik a zárkába. Csakhogy a szerencsétlenek közül hányadik tud olvasni? s hányadiknak van kedve e könyveket kezébe venni? Fenmaradna még a fogoly gyakori látogatása. Ez kötelessége a lelkésznek, a tanítónak, az orvosnak, a munkavezetőnek; kötelessége az igazgatónak s több más hivatalnoknak. Ezeknek kell a fegyenczet oktatni, nevelni, erősítni, javítani és kedélyét feleleveníteni. Ámde miként teljesítheti ez ott is, a hol meg vaa