Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

28 860. SZÁM. vagy külön fejezetbe. A gyakorlati férfi igen valószínűleg szivesebben veszi ezen felosztást, mely szerint a pénz- és ehhez hasonló értékpapírok, valamint a szavazatjegyek stb. meghamisításán kivül a hamisítás egyéb esetei megszakitlan folytonosságban következő két fejezetbe foglaltattak. A törvényjavaslat, az 1843. évi javaslat nyomán, az ügyvédi visszaéléseket, — a mennyiben azok nem képeznek csupán fegyelmi vétséget, — szintén külön fejezetben tárgyalja. Hogy a XLIII. fejezetben meghatározott cselekmények súlya az egyszerű disciplinaris vétségeket felülmúlja, az alig fog kétségbevonatni; de ez esetben a büntetőtörvények súlya alá eső ilynemű visszaéléseknek a hivatali büntettek utáni sorozása e kétnemű cselekmények rokonsága által teljesen indokoltnak látszik. A beosztás mindég és mindenütt kiváló tárgya volt a vitáknak, s bármily rendszer követtessék, mindenik mellett marad az ellenvetésre elegendő anyag; mert a cselekmények változatos sokasága és különböző alakjai több cselekménynek több büntető szempont alá eső természete, mindenkor tárgyául szolgálandnak a különböző systemák élességei és a következetesség utáni törekvések kisérleteire. A jelen törvényjavaslat megállapításánál a büntettek és vétségek osztályozására és beosztására nézve, a cselekmények rokonságának irányadó tekintetén felül, kiválólag a gyakorlati czélszerüség tartatott szem előtt. Sikerült-e ezt elérni? azt a törvényhozás bölcsessége s az élet állapitandja meg. A büntetési rendszer. A büntetőtörvénykönyv legfontosabb s horderejében legmesszebb ható része a büntetési rendszer; ideértve nemcsak a büntetések nemeit, azok átváltoztathatóságát, ennek feltételeit s határait, vagy pedig az átváltozhatlanságot, hanem az egyes büntetendő cselekményekre megállapított büntetéseket is mind minőségük, mind mennyiségük tekintetében, kiterjedvén azok sulyositására és enyhítésére is. Ha hibás a büntetési rendszer, ha a büntetések nemei és mértéke nem felelnek meg az igazságnak, vagy ha azok meghatározásánál nem uralkodott a czélok és az eszközök, valamint a létező viszonyok tiszta felismerése, s nem ez gyakorolta a döntő befolyást: ez egymagában elég a büntetőtörvénykönyv hatásában helyezett bizalom teljes meghiúsítására. Ez esetben a várt hasznos eredmények helyett okvetlenül a legártalmasabb következményeknek kell beállani. Mindenik büntetésnek, hogy a czélját elérje, igazságos arányban kell állania a cselekménynyel, a mely miatt alkalmaztatik, s midőn a törvényhozó ez iránt határoz, legalább általánosságban, a mennyire lehet, számba kell vennie a büntetendő egyének külön individualitásait, s az ezekre, a bünhődésen kivül, a büntetés s annak mikénti végrehajtása által gyakorolni óhajtott hatást. Számba kell venni ezenkívül a nép érzületét és szellemét is. A büntetés, mely a nép igazságéizetét sérti, mely azt eszközli, hogy a nép éi'zületében a bűntett iránti ellenszenv a bűntettes iránti szánalom érzete által váltassák fel, mely mértéktelenül, s úgyszólván vakon sújt: az ily büntetés okvetlenül hatását téveszti, és megszűnik hasznos lenni, mert gyűlöletessé válik. De másrészről szem előtt tartandó az is, hogy az aránytalanul enyhe büntetések által a bűntett mintegy felháborittatik és szabadalmat nyer. Az államhatalmat, midőn ez a gonoszok megbüntetésével a társadalom erkölcsi érdekeinek oltalmazásában jár el, ép oly kevéssé szabad erélyétőí megfosztani, mint cselekvését a büntetések jelentéktelensége és gyöngesége által hatálytalanná tenni. A humanismus jogos szempontot képez a büntetések megállapításánál és alkalmazásánál; de a bölcs törvényhozás ezen irány követésében is megtartja a kellő mértéket, s a humanitás utáni törekvésében nem fogja megzsibbasztani a büntető erőt. Az ily eljárás nem is birna a humanitás magasztos jellemével ; mert az emberiség legfenségesebb intézményét tenné ki a folytonos megtámadtatás veszélyének, — azt ugyanis, a melyben az emberiség czéljai valósittatnak meg; továbbá a társadalom ellenségei iránti túlzott és igazságtalan kíméletből a jó polgárok biztonságának oltalmát gyöngítené.