Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
860. SZÁM. 23 rendszer követtessék az egyes cselekményeknek fejezetenkénti beosztása és a fejezetek sorrendje tekintetében. A különböző rendszerek között, melyek ez irányban követhetők, a leggyakorlatiabb az, mely az általános rész után mindegyik büntetetendő cselekménynek helyét az általa sértett tárgy szerint jelöli ki, s azon főbb jelleget, mely több — habár külön bűntett és vétség közös jellegét képezi, veszi az egyes fejezetek egymásutánjára nézve irányul. Ez azonban mindég csak viszonylagos értelemben értendő, s törvénykönyvben csakis igy vihető keresztül. A törvénykészitésnél nem szabad feledni, mit a legkitűnőbb tudósok egyike Itossi, mond: ,,A törvénykészitők gyakran elfeledik, hogy rendszeres felosztásaik kitűnők lehetnek ugyan a tankönyvben, de kevésbé hasznosak törvénykönyvben. 1 ' Könnyű volna kimutatni, hogy a rendszer tulfeszitése és a gyakorlati czéloknak valamely elméletileg talán következetesebb, helyesebb rendszer alá rendelése káros eredményekre vezet; de azért a rendszer tulfeszitése és a rendszeretlenség közt mégis nagy a különbség. Tulfeszitése volna a rendszernek, ha például a közokirat hamisítása azon, bár igen lényeges mozzanatánál fogva, hogy ezen bűntett által a közhatóságok és a közintézmények hitelében helyezett bizalom támadtatík meg, és igy kiválólag a közönség ellen irányzott merénylet jellegével bir: ez okból a közbüntettek közé vétetnék fel. A ki ezt javasolná, az elfeledné, hogy a magánokirat hamisítása oly közel rokonságban van a közokirat hamisításával, hogy egyik nem helyezhető a közbüntettek sorába a jelen törvényjavaslat Xl-ik fejezete után; mig a másik a vagyon ellen irányzott büntetendő cselekmények csoportja közt amattól húsz fejezet áltál lenne elválasztva. A hivatali bűntett kétségtelenül első rendben az állam iránti kötelességet sérti, s ezen szempontból a közbüntettek közé tartozik; de mégis alig volna ment a gyakorlati nehézségtől azon beosztás, mely a hivatali sikkasztás büntetéséről, annak súlyosabb minősítéseiről oly helyen nintézkedik, a hol, vagy a melyet megelőzőleg maga ezen büntetendő cselekmény objectiv ismérve, vagyis a sikkasztás fogalma nem lenne megállapítható. A sorrend meghatározásánál kerülni kellett tehát a tisztán doctrinalis szempontoknak az áttekinthetőséget és a rokontermészetű cselekményeknek egymás mellé sorozását akadályozó túlzásait, de kerülni kellett a rendszeretlenséget is. Gyakorlati szempontokból mellőztetett a franczia Code pénal után készített büntetőtörvényeknek hatféle beosztása: I. könyvekre, II. czimekre, III fejezetekre, IV. osztályokra, V. czikkekre, VI. szakaszokra. Ez először igen bonyolódott, s azonfelül gyakorlatilag nem hasznos; végre doctrinalis szempontból sem vihető ki következetesen. Az ezen beosztás subtilitásaiban nem annyira jártas egyénre mindég meglepő lesz a belga törvénykönyv azon felosztása, mely szerint az V-ik czimben foglaltatik a „lázadás" — Rebellió a — és ugyanazon czim alatt történik intézkedés „a nem-engedélyezett sorsjátélcróV; továbbá: a gyári jegyek és a gyár titkainak jogtalan közléséről. Oly különbözők e cselekmények s oly különböző objectumok ellen irányozvák, hogy azon közös jellemvonás daczára, a melylyel birnak és melynél fogva mint a „közrend elleni cselekmények" egy czim alá foglaltattak, a különbség mégis eresebb, s ez által az egybefoglalás mesterséges. Már az 1843-iki magyar törvényjavaslat a részek, fejezetek és szakaszok szerinti átlátszóbb és könnyebben kezelhető beosztást fogadta el; a jelen javaslat is ezen Ausztriában ugy, mint egész Németországban is alkalmazott methodust tartotta fenn. E methodus szerint a jelen törvényjavaslat két részre, LIII. fejezetre és megszakitlan sorrendben egymásután következő 453 szakaszra oszlik. Az első, az általános rész, tartalmazza mindazon általános határozatokat, melyek, — a menynyiben a „különös részben" egyes esetekre nézve ellenkező nem rendeltetik, —• az egész büntetőtörvény-
