Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
860. SZÁM. 15 Ismeretes az is, hogy ezen határozat folytán, a harmadik német jogász-gyűlés állandó bizottsága a következő kérdéseket tűzte ki véleményezés és határozat tárgyául: Követeli-e a sajtó szükséges függetlensége, s megengedi-e a közbiztonság iránti tekintet, hogy a sajtó utján elkövetett büntetendő cselekményekre kivétel nélkül az átalános büntetőtörvények és a büntetőjog elvei alkalmaztassanak? vagy pedig szükséges-e, hogy bizonyos főpontokra nézve kivételek állapíttassanak meg ? s melyek azok ? mely kivételek követeltetnek a szükséges szabadság érdekében és engedtethetnek meg a közbiztonság veszélyeztetése nélkül? és mely kivételek szükségesek a közbiztonság érdekében? A kérdés központját különösen a felbujtás s a bünrészesség eseteire fennálló általános szabályok képezik, mely tekintetben a jelenleg fennálló német büntető-törvénykönyv hatályba lépte előtti német büntető-törvénykönyvek és sajtótörvények szigorú, a sajtószabadságot veszélyeztető rendszert követtek. Nem tartozván ezen keretbe a kérdés taglalása, csupán két törvényhozási munkálat történetéből emeltetnek ki a tárgyat érintő legfőbb mozzanatok. A belga büntető-törvénykönyv iránti javaslat megállapításánál, a javaslat szerkesztői és maga a kormány is azon nézetben voltak, hogy a büntető cselekmények és azok büntetésére nézve nem tevén különbséget, akár sajtó utján, akár más módon követtessenek el azok: a vélemény nyilvános kifejezése által elkövethető büntetendő cselekmények közé mindenütt felvétetett azoknak sajtó utjáni elkövetése is. Ezen elvi megállapítás szerint szövegeztettek a bünszerzésre, a complicitásra a felhívásra vonatkozó rendelkezések, s az 1831-ik évi decz. 1., 5., 10., 14., az 1847-ki törvény 1., 2. és 3. és az 1852-ik évi törvény 1-ső és 2-ik czikkei némi módosítás után befoglaltattak a büntető-törvénykönyvbe. „Les délits de la presse ne sönt en définitive, que de délits ordinaires commis par la voie de la pesse." Ez volt a bizottság általános véleménye. A javaslatnak a sajtóra vonatkozó több intézkedése keresztülment már a törvényhozás mindkét kamarájának tárgyalásain, s az elv mindenütt érintetlenül hagyatott mindaddig, mig „a nyilvános felhívás valamely bűntett vagy vétség elkövetésére" czimü fejezet nem került a képviselőház tárgyalása elé. E fejezetnél indítványozta a képviselőház bizottsága a javaslat 377., 378. és 380. czikkeínek mellőzését, és az 1831-ik évi sajtótörvénynek fenntartását, s ezzel összefüggésben egyszermind a sajtó utján elkövetett büntetendő cselekményekre vonatkozó s már azelőtt elfogadott czikkeknek megváltoztatását, illetőleg a sajtó utján elkövetett büntetendő cselekmények feletti rendelkezéseknek kihagyását a büntető-törvénykönyből. Ezen nézethez járult Tesch igazságügyminister is azon okból, mert mint ezt a képviselők kamarájának az 1859. évi márczius hó 1-ső napján tartott ülésében kifejezte: „a tárgy, egy politikai kérdés magaslatára emeltetett, s a bizottság azt gondolta és a kormány is csatlakozott a bizottság ezen nézetéhez, hogy a viták valóságos jellemének magatartása végett, s hogy a büntető-törvénykönyv feletti discussiókra ne nehezedjék a politikai elfogultságok súlya, tanácsosabb lesz fenntartani a jelen helyzetet (az 1831-ki sajtótörvényt). A bizottságnak véleménye a kormány hozzájárulása folytán a kamara által is elfogadtatott, s ennek következtében elejtetvén a törvényjavaslat 377., 378., 380. czikkei, egyszersmind elhatároztatott, a sajtó utján elkövetett büntetendő cselekményekre vonatkozó, már ezelőtt elfogadva lett intézkedéseknek kitörlése a törvényjavaslatból. Teljes joggal tartatik meglepőnek, hogy a kamara ezen határozata folytán eszközlött átvizsgálás folyamában, a bizottság által kitöröltettek ugyan a sajtó utján elkövetett büntetendő qselekmé^