Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
180 860. SZÁM. A részességről szóló fejezetbe foglalt intézkedések megválasztásánál különösen szem előtt tartatott a belga bizottságnak következő nyilatkozata: „ Sans doute la loi ne dóit pas entrer dans tous les détails de la complicité; elle ne dóit point établer des distinctions, pu'elle n'est pas a mérne de formuler avec precision et clarté; il lui est impossible de prévoir, et de régler toutes les circonstances, qui modifient la culpabilité de delinquants. * Az 1843-ik évi törvényjavaslatunknak a részességről szóló elveit és intézkedéseit alig lehet egyébiránt tanulmányozni az a feletti sajnálatérzet nélkül, hogy európai nevezetességű Szalaynk a codifícatióról irt nagybecsű értekezéseiben ezen tárgyat egészen elmellőzte. Mig a „kísérletnél'" Fillangieri tévtanát a legmélyebb alapossággal czáfolta: Beccariának a felbujtó bűnösségéről és büntetéséről szóló ép oly hibás és igazságtalan elméletét érintetlenül hagyta. De egyéb vezéreszmékre vonatkozólag is nagy előnyül szolgálna ma, ha jogirodalmunk ezen aristarchusa világítaná meg előttünk azon szellemi kincsbányát, melyből a főbb megállapítások nyerettek. Az egész büntetőtörvénykönyv szellemét illetőleg felvilágosítást ad ugyan azon értekezése, melyben kimondja, hogy „vegyük kezeinkbe bármelyikét az ujabb törvénykönyveknek, akár a Luisiania számára szerkesztett Livingston-félét is, mindenikében — talán azon egynek kivételével, melyet Maculay a kelet-indiai gyarmatok számára tervezett — félreismerhetlen a feuerbachi rend- és módszer typusa", a mihez hozzáteszi: „Hogy a magyar törvényjavaslat is ezen családhoz tartozik, szinte első tekintetre világos." Hogy különösen a részesség kérdéseinél éreztetik Szalay elemzésének hiánya: az megfejtését találja abban, hogy Feuerbachnak, — a kinek tanai és megállapításai, némely kivételekkel — a magyar javaslatnak is geneticus jellegét képezik, épen a részességre nézve felállított „Causalitas theoriája" támadtatott meg, nem régen azelőtt, hogy törvényjavaslatunk készült s azon férfiak által, a kik a negyvenes években különösen hazánk szabadelvű irányára s a főbb kérdések körüli nézetek alakulására nem csekély szellemi befolyással birtak. A badeni bizottságnak előadója Botték ugyanis a részességre nézve azt mondja jelentésében : „hogy a Feuerbach-féle és a megtorlási theoria követői által itt is helytelenül, bár azon rendszerek szerint következtessen: a physikai causalis nexis tekintetik lényegesnek, a „ bünszerzővé lenni akarás" Urheher sein wollen helyett." Minthogy ezen utóbbi theoria szerint a bűntett véghezvitelére már teljesen elhatározott és eltökélt emberre gyakorlott psychikai hatás is felbujtási képez, a tettesre rendelt egész büntetésnek alkalmazását vonja maga után azon egyén ellen is, a ki többé nem bujthatta fel a tettest, mert ez már elhatározva volt, s a kinek rábeszélése ennélfogva causalis összefüggésben nem állott a bűntett elkövetésével; minthogy azon bűntett ugyanazon tettes által ez utóbbi rábeszélés nélkül is elkövettetett volna: e nagyon lényeges szempontból kiváló előnynyel birna, ha Feuerbachnak helyes s Rottek nem igazságos theoriája közötti választásnál Szalaynk nagy tekintélyére és érveire lehetne hivatkozni. A részesség, concursus plurium ad idem delictum, a törvényjavaslat ötödik fejezetének alapgondolata szerint: több személynek szándékos közreműködése valamely bűntett vagy vétség elkövetésére. Három lényeges tényező van e meghatározással megjelölve, melyek nélkül részességről nem lehet szó: 1. A szándék, melynek valamennyi közreműködőben léteznie kell; vagyis szükséges, hogy a különböző tevékenységek a közös szándék által egy egységbe foglaltassanak össze. Szándék nélkül
