Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

860. SZÁM. 173 Oly eseteklen, melyékben a véghezvitt bűntettre halál- vagy életfogytiglani fegyházbüntetést határoz a törvény, a kísérlet büntetése 15 évig tartó fegyháznál nem lehet súlyosabb. A szakasz megfelel azon szempontoknak, melyek a kísérlet mikénti büntetése körül irányadóknak fentebb kiemeltettek. A törvényjavaslat a büntetés megállapításánál a véghezvitt bűntettre, illetőleg vétségre megállapított büntetést veszi alapul, kifejezvén, hogy ennek ,legkisebb mértékén alul is szabható ki" a kísérlet büntetése; vagyis, hogy a biró egy fokkal lejebbszállhat, s a mennyiben ez nem volna elég, még egy fokkal mehet lejebb; s ha ez már más büntetési nem volna: erre is áttérhet, sőt ezen enyhébb büntetési nemnek legalacsonyabb fokát is alkalmazhatja. Ha tehát 10 évtől 15 évig terjedhető fegyházzal büntettetik a véghezvitt bűntett, a kisérlet büntetése 2 évtől 5 évig terjedhető fegyházra, s ha a kisérlet igen távoli volt, 1 évig terjedhető börtönre szállhat alá. A harmadika alinea halállal és az életfogytig tartó fegyházzal büntetendő büntettek kísérletéről rendelkezik. A halálbüntetés helyébe életfogytig tartó fegyház; távoli kísérletnél 15 évig terjedhető fegyház alkalmazható, az életfogytig tartó fegyházzal büntetendő bűntett kísérlete szintén 15 évi fegyházzal büntethető. „Nem lehet súlyosabb" ezzel ki van fejezve, hogy ezen büntetés alul szintén leszállhat a biró, a hol ezt az igazság követeli. Egyátalán figyelembe veendő, hogy a 90. §. a kisérlet büntetésére is kiterjedvén, az enyhítő körülmények befolyása által a büntetésnek többszörös leszállítása eredményezhető. 66. §. Nem büntettetik a kisérlet, ha a tettes: 1. a szándékolt cselekmény véghezvitelétől külső kényszer nélkül elállott; 2. ha a bűntett vagy vétség tényálladékához tartozó eredményt, mielőtt cselekménye felfedeztetett, önkényt elhárította. Nem záratik ki azonban a cselekmény büntethetősége, ha ez már magában is büntettet vagy vétséget képez. Ezen szakasz a büntetlenül maradó kisérlet eseiteiről intézkedik. Az 1-ső pont tnlajdonképen positiv alakú formulával fejezi ki azt, a mi már a 65. §-ban implicite meg van mondva, s e szerint ismétlést képez. Ezen ismétlést törvénykezési gyakorlatunk teszi czélszerüvé. Habár egy igen helyes törvényszövegezési szabály az ismétlések kerülését tanácsolja, s nem tagadhatni azon állítás jogosultságát, hogy a mi a törvény szövegében telesleges, az egyszersmind káros is; a miből következik, hogy az „expressa docent" szempontjából a törvény szövegébe becsúszó magyarázatok és ismétlések rendszerint zavart idéznek elő ; mert más helyen vagy más törvényben, a hol ugyanezen eszme, de a kettős formula vagy az értelmező szó hozzáadása nélkül fejeztetik ki, a gyakorlat zavarba jő e különbözőleg kifejezett eszme ugyanazonossága iránt; mindazonáltal ott, hol a gyakorlati szükség vagy a könnyebb megérthetés érdeke az ismétlést, a magyarázatot vagy valamely már implicite a törvénybe foglalt tételnek ujabbi és más alakú kifejezését is czélszerüvé teszi, ott nem szabad e fontos gyakorlati érdekeket a szövegezés csupán technikai szempontjainak alárendelni. Végre is a törvényhozó nem hagyhatja figyelmen kivül azon nézeteket, eszméket és szokásokat, melyeket a gyakorlat a fenállott viszonyokból magával áthoz, s ha attól tarthat, hogy az uj szabály az erőssé vált régi nézet által áttörethetnék, vagy hogy az a régi szokás szempontjából fogna értelmeztetni: ez esetben az illető rendelkezés szövegezésénél erre kell fektetnie a fősúlyt, s ezen eshetőség kikerülését a rendelkezésnek minden kétséget kizáró határozottsága, s ha szükséges, annak magyarázata által is biztosítania. A fődolog mindig az, hogy a törvény irányozza a gyakorlatot, nem pedig, hogy a szövegezésnek egyébként helyes technikai szabályaitól eltérés ne forduljon elő.