Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
860. SZÁM. 155 A concret esetben e két tényezőnek egymás mellé állításából s csakis e kettőből lehet következtetni, hogy létez-e bevégzett bűntett? illetőleg létez-e kísérlet? A bevégzett bűntett fogalmát meghatározó, vagy pedig erre nézve a törvény különös részére utaló szakasznak elhagyása tehát teljesen indokolt, s alig fog egy szükséges szabály hiányának tekintetni. De indokolt a kísérlet külön fokai meghatározásának elhagyása is. Mindenekelőtt szem előtt tartandó, hogy a be nem végzett kísérlet semmi egyéb, mint a bevégzett kísérlet létezésének negatiója. Fenforoghatnak ugyan előkészületi cselekmények, vagy fenforoghat vád, melynek alapossága előkészületi cselekmények által sem igazoltatik; hanem itt e helyen csupán a kísérlet fokairól lévén szó, egyedül azon kérdés bir jelentőséggel: vájjon különösen kell-e meghatározni a be nem végzett kísérletet, hogy az a bevégzett kísérlettől megkülönböztetve legyen? A mi megkezdetett, de nem végeztetett be, hogy az „be nem végzett dolog, az oly primitív tétel, s az élet minden cselekvéseiben egyenlő fogalom, hogy ezt codexben külön kimondani annyi volna, mint a természettanban külön- szabályban kifejezni: hogy a szikra még nem láng. Erre tehát külön szabály, vagyis külön meghatározás szintén nem szükséges; eltekintve attól hogy a be nem végzett kísérlet az esetek változatossága, a kísérlet progressiójának — addig, mig ez bevégzett — sokféle alakzatai s előrehaladásának stádiumai szempontjából tüzetes és positiv ismérvek, felállítása által nem is határozható meg. * Lényeges kérdés tárgyául ezek szerint csupán az marad fenn: vajon szükséges-e a bevégzett kísérlet fogalmát a törvényben meghatározni? Két főcsoportra oszthatók e tekintetben az előbbi német büntető-törvénykönyvek. Az egyikbe tartoznak azok, a melyek a bevégzett kísérlet fogalommeghatározásának súlypontját a subjectiv szempontra helyezik, s azt ezen formulával fejezik ki: ,a tettes megtett mindent, mit a bűntett bevégzésére szükségesnek tartott " ; a másik csoportot képezik azon törvények, melyek szerint a súlypont objectiv s ezt akként fejezik ki: „ha mindaz megtörtént, a mi a bűntett bevégzésére, illetőleg az eredmény létrehozatalára a lettes részéről szükséges volt" (wenn alles geschehen ist, was zur Vollführung des Verbrechens von Seite des Tháters geschehen müsste" az 1840. évi braunschweigi b. t. k. 36. §-a). Mindkét szövegezés igen fontos kifogásoknak van alávetve. Az első formulázás szerint tulaj donképen nincs a befejezett kísérletnek valódi béltartalma; a befejezett kísérlet annyiféleképen változik, a hányféle a büntettet elkövetni akarónak egyéni felfogása. A mi bevégzett kísérlet, ha a tettet buta ember viszi véghez, nem tekinthető bevégzett kísérletnek, ha tárgyi tekintetben ugyanazon cselekményt, vagy a cselekmények ugyanazon csoportját felvilágosodott ember követi el. A meghatározás súlypontja a törvény szerint az egyéni felfogásra lévén fektetve, a hüle, a tudatlan, hamarabb esik a bevégzett kísérlet és ez által a súlyosabb büntetés vonala alá, mint a ki objective mindazt megtette, azonban tudta, hogy az még nem elegendő a bűntett elkövetésére. Ellenben a második formulázás szerint alig képzelhető bevégzett kísérlet. Ha minden megtörtént, a mi a bevégzett bűntett elkövetésére szükséges volt, akkor már nem kísérlettel, hanem bevégzett büntettél állunk szemközt. Mi van még hátra, hogy bevégezve legyen a bűntett, ha mindaz megtörtént, a mi objectiv ismérvei szerint a bűntett fogalmát képezi, vagyis a mi szükséges arra nézve, hogy a bűntett létrejöjjön? Azt érthetni, a mi a.franczia és az olasz törvény a „délit manqué u : „delitto mancatto a megjelöléssel kifejez. A golyóval töltött és egy ember ellen irányzott pisztoly kilövetett, de a lövés nem talált. A zsindelylyel fedett ház fedele alá helyeztetett a gyuanyag, de elaludt, mielőtt a tető meggyuladott volna. Ez esetekben a tettes megtett mindent, a mi a gyilkolást, a felgyuj20*
