Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
860. SZÁM. 11 a törvényben különösen meg nem határozott büntető rendelkezés is a törvényben találja jogosultságát de egyszersmind jogosultságának határvonalait is; nehogy a különböző hatóságok ilynemű intézkedései egymás között, vagy ezek a törvénynyel összeütközésbe jöjjenek. Ezen egy körülmény is eléggé igazolja, hogy a jelen törvényjavaslatnak egyik legcardinalisabb tétele a 2-ik §. első bekezdésében kifejezett nagy elve a kihágásokra nem alkalmazható és e helyett oly szabályok veendők fel a kihágásokról rendelkező törvényben, melyek az imént megjelölt hatósági köröket tüzetesen körvonalozzák. Megváltoztatandó a kihágásokra való tekintettel a 8-ik §. intézkedése is; mig a törvényjavaslat II. fejezetének legtöbb szabálya a kihágás eseteiben helytelenségeket eredményezne; ezenfelül pedig a büntetésekről szóló III. fejezet is, egészen más határozmányok által helyettesitendő. Mellőzve a részleteket, a következő két alaptétel is eléggé mutatja a büntetőtörvénykönyv -általános rendelkezéseinek alkalmazhatlanságát a kihágásokra: 1. a kihágás kísérlete nem büntetendő; 2. a bűntettnél mindig, a vétségnél rendszerint a szándék képezvén a büntethetőség alapfeltételét, a kihágások természete ezzel épen ellentétes szabály felállítását követeli, t. i. hogy a, mennyben a törvény vagy rendelet, vagy statútum valamely kihágás büntethetőségére nem kívánja, hogy az szándékosan követtessék el, a gondatlanságból elkövetett kihágás is büntetendő. Ezen fontos okok figyelembevétele eredményezte azt, hogy már a jelen század negyvenes éveiben, s azóta is, számos állambüntetőtörvényhozása külön büntetőtörvénykönyvben intézkedett a bűntettekről és a vétségekről, mig a kihágásokra nézve szintén külön törvényt alkotott. E rendszert követte például az 1839-ik évi javaslatánál a bádeni kormány, s ezt emelte érvényre az 1845-ben szentesitett, de hatályba csak 1852-ik évben lépett badeni büntetőtörvénykönyv, melynek ezen rendszerét valósította meg az 1863-iki rendőri büntetőtőrvénykőnyv. Az 1861-ki bajor büntetőtörvénykönyv, némi módosítással ugyanazon rendszert követte; a módosítás abban áll, hogy némely oly büntetendő cselekményeket, melyek jogsérelmet képeznek, az okozott kár csekélységénél fogva kihágásoknak minősített, mint például az egyszerű, sem a 274—276., sem a 282. czikkek alá eső, 10 frton aluli lopást; a 10 frton aluli egyszerű csalást: a könnyű testi sértést, stb., mig a jogsérelmet nem képező kihágásokról, ugy mint Baden, külön rendőri büntetőtörvénykönyvben intézkedett. Az 1855-ik évi augusztus hó 11-én kihirdetett és 1856-ik év október hó 1-ső napján hatályba lépett szászországi büntetőtörvénykönyv szintén nem tartalmazza a kihágásokat. Az ausztriai büntetőtörvénykönyv tervezete is csupán a bűntettekre és a vétségekre terjed ki, s a kihágások külön rendőri büntetőtörvénykönyvnek vannak fentartva. Külön törvénybe foglalják a rendőri kihágásokat a jelenleg tárgyalás alatt lévő, 1863-ik évtől fogva, nagy gonddal és tudománynyal készült olasz törvényjavaslatok is. Az 1867-ik évben hatályba lépett belga büntetőtörvénykönyv ellenkező rendszert követ, a mennyiben annak mindjárt 1-ső czikke mutatja, hogy a kihágások is azon törvénykönyvbe foglaltattak, s a második könyv X-ik czime négy fejezet alatt négy kihágási osztályról rendelkezik. Eltekintve attól, hogy a fölvett intézkedések nem elegendők, s ezeken kivül még számtalan kihágás van, melyekről külön törvények rendelkeznek; ettől eltekintve, a belga törvénykönyv épen e tárgyra vonatkozó szabályainak megállapítása felett a kamarákban felmerült viták, s a végmegállapitásnak nem szerencsés eredménye, leginkább mutatják az ellenkező rendszernek fölényét. Kilenczszer dolgoztatott ugyanis át a törvénykönyvnek 100-ik czikke, mely az általános résznek a külön törvényekbe foglalt kihágásokra való kiterjedéséről intézkedik, és mégis az annyiszor megtámadott, annyiszor átalakított, s az 565. és 156-ik czikkek által kiegészített szabály, a legille2*
