Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
860. SZÁM. 153 Vuchetich ad: s Ita v. g. emtio-vénei áliorumve instrumentorum lethalium in se indifferens, interdum actio licita; illicita tandum dici potest, si in nexu cum intentione prava cogitetur." E szavak nem engednek ugyan kételyt az iránt, hogy a „conatus remotus" alatt az előkészületi cselekmény is értettek s a „delictum inchoatum" technikai értelemben mást jelentett, mint a mit e.két szó ethimologiai értelme kifejez; de másrészről nem lehet eléggé csodálkozni, hogy az ezen elnevezés alatt értett cselekmények természete nem ismertetett fel s e felismerés összefüggésben a gyakorlat által constatált és Vuchetich által is bizonyított azon ténynyel, mely szerint a conatus remotus némelykor „pro ratione circumstantiarum" épen nem büntettetett, nem lehet eléggé csodálkozni, hogy e két mozzanat nem eredményezte a további fejlődést vagyis a büntetlenséget megállapító „circumstantiák" általános jellegének felismerésével a conatus remotus elejtését, s ezzel az előkészületi cselekményeknek kizáratását a kísérlet fogalmából. Ez nem történvén, az 1843-ik évi törvényjavaslat szerzői a fen megjelölt állapotban találták a kísérlet iránt fenállott tant és joggyakorlatot. A feladat nem lehetett más, mint az ismeretlen okokból megakadt fejlődést tovább vezetni s a gyakorlatunk elmaradottsága miatt megzavart öszhangzást a tudomány s az ennek megfelelő külföldi törvények és a mi alkotásunk között — a mennyire lehetséges — biztos és határozott szabályok által helyreállítani. Ezt tette a törvényjavaslat az által: 1. hogy az előkészületi cselekmény éket kiküszöbölte a kísérlet tényező elemei közül; 2. hogy a kísérleti cselekmény s a szándékolt bűntett közötti causalis nexust a kísérlet feltételévé állapította meg; 3. hogy büntetlenül hagyta a kísérletet is azon esetekben, melyekben a tettes a bűntett befejezése előtt annak véghezvitelétől önkényt elállott; 4. az által, hogy némely bűntettnek kísérletét egyáltalán büntetlennek nyilvánította; 5. végre a kísérletnek a bevégzett bűntett büntetésétől vagyis ennél enyhébb büntetése által. Mindez a lényeget illetőleg vitatlanul helyes, s mai nap is a megdöntetlenül álló tételek közé tartozik. A legújabb változások főleg arra szorítkoznak: a) hogy az óvatosabban használt kifejezések által tüzetesebben jelöltetnek és különböztetnek meg a fogalmak; b) hogy a törvényhozási intézkedést igénylő s erre képesített materiák szorosabban különböztetnek meg a doctrina és a judicatura feladatait képező megállapításoktól; s végre c) messzebbható változást eredményez a kísérlet büntetlen eseteinek összefüggésbe hozatala a törvénykönyv alapfelosztásával. Három lényeges eltérést azonban szükségesnek látszik különösen kiemelni, mert ezek rendszert képeznek s összehasonlítás esetében könnyen az uj törvények s a jelen törvényjavaslat hiányai gyanánt tüntethetnének fel. Az első: a kísérlet fokai meghatározásának kihagyása a törvényjavaslat intézkedései közül; a második: a bűntett véghezvitelére használt eszközök alkalmatlan minősége vagy elégtelensége iránti határozványok mellőzése; s ezekből kifolyólag a harmadik: a büntetési tételek, illetőleg quotitások felállításának hiánya. A jelen század első felében keletkezett büntető-törvények a kísérletről rendelkező intézkedéseket rendszerint a bevégzett bűntett fogalmának meghatározásával kezdik meg s erre alapítván a rendszert, a megkezdett és a bevégzett kísérlet fogalmát, valamint az előkészületi* cselekményeket iparkodnak a törvény általános részében körvonalozni. KÉPVH. IEOMÁKT. 1872—75. xx. 20
