Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.

Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak

150 860. SZÁM. Az igazságnak tartósan el nem homályosítható erővel érvényesült azon, úgyszólván, természeti törvénye, mely szerint az, a ki valamely bűntett elkövetéséhez csupán hozzáfog, nem oly mérvben bűnös, mint az, a ki megkezdett gonosz tett véghezvitelét állhatatosan folytatja, és azt teljesen be is végezi; e törvény nem maradhatott befolyás nélkül azokra sem, a kik hazánk régiebb törvénykezésében hivatva voltak Ítéletet mondani a bűnösök felett. Nincs okunk kétkedni abban, hogy e sugallata a jognak, ha nem is mint felismert jogszabály, de mint a méltányossági érzelem, a legtöbb esetben is kísérletnek enyhébb büntetése által érvényesült; az azonban határozottan állitható, hogy az ellenkezőre, a felségsértést, a hűtlenséget, később a pénzhamisitási kivéve, minden adat hiányzik. Mely utakon, mely viszontagságokon keresztül, s mely befolyások alatt fejlődött törvénykezési gyakorlatunkban felismeréssé, tudattá e sugallat és sejtelem? Mi része volt ebben a római törvényeknek s helyesebben azon félremagyarázásnak, mely a római jog idevonatkozó tételei tekintetében egész a múlt század végéig a tudósok műveiben s a forumokon mindenütt uralkodott? Mily mérvű s mily irányú befolyást gyakorolt a kísérlet természetének s követelményeinek tüzetes felismerésére az ének egyébként nem kedvező egyházi jog ? Mily hatást gyakoroltak ez irányban az egyházi férfiak? Mit lehet e tekintetben a tudományosságnak fejlődésére, a szelídebb erkölcsökre, egyes királyok s nevezetes férfiak nyilatkozataira visszavezetni? Mely időre esik azon aera, a melytől fogva a helyesebbnek tudatos alkalmazása jogéletünk- félbeszakítás nélküli szabályává lett? És végre, mi része van a helyesebb megállapításoknak constans gyakorlattá váltában a külföld jogtudósainak, joggyakorlatának s a külföldi törvényeknek? Az ezen kérdésekre adandó felelet azon kitűnő férfi dicső, de nehéz feladatát képezendi, a kiben hazaszeretet, ügybuzgalom és kiváló tehetség egyesülni fognak arra, hogy hazánk büntető törvénykezésének nemcsak szorgalmas adatgyűjtőjévé, hanem az egész tárgyát, messze terjedő vonatkozásaiban és viszonylataiban átkaroló történetírójává is váljék. A törvényhozást kizárólag gyakorlati hivatásánál és czéljánál fogva különösen csak azon. szabályok foglalkoztathatják, melyek mint élő jog tényleg fenállanak, s melyeknek keletkezése, hordereje, viszonylata s hatása iránt kellő tájékozottsággal kell bírnia, hogy magát azok fentartására vagy megváltoztatására s ez utóbbi esetben arra nézve ön- és czéltudatosan határozhassa el, hogy az elégtelen vagy tarthatlan helyébe mit állapítson meg. E szorosabb feladathoz képest néhány sorban számot fogunk adni arról, a mi a megjelölt időtől fogva hazánk gyakorlatában fenállott, s arról, a mi ennek helyettesítésére már azelőtt terveztetett. A bűntett kísérletét illetőleg a legbiztosabb adataink vannak arra nézve, hogy a múlt század közepe óta —• ugyanazon szabályok alkalmaztattak nálunk, melyek Németországban és Francziaországban — az uj codexek behozatalát közvetlenül megelőzött ideig alkalmazásban voltak, s hogy e tárgyra nézve azonos volt törvénykezésünk ugy az igazságokat illetőleg, melyek gyakorlati alkalmazást nyertek ott, mint itt, valamint azon tévedések tekintetében is, melyekben azon országokkal szintén osztoztunk. A különbség leginkább abban áll, hogy a nevezett államokban a folytonos tevékeny tudomány s a kölcsönös hatás szükségének tudatától származó közösség hamarább tisztították meg a hatályban volt tanokat és szabályokat egyes téveszmék vegyitékétől, míg ezek — sajátságos viszonyainknál fogva, a mi törvénykezésünkben tovább is fenmaradtak. A mit Fuchetich „Institidiones juris criminafis hungarici* czimü kitűnő munkájában a Conatusra nézve állit, az nem az ő tudományos abstractióinak eredménye, nem theoreticai tantétel, hanem az ország törvénykezésében elfogadott és élő gyakorlat volt. E gyakorlat nem keletkezett a megjelölt munka kiadását közvetlenül megelőzött időben, hanem régibb időktől fogva átszármazván a már régebben elismert s a fórum igazságai közé felvett elveknek és tételeknek öntudatos alkalmazását képezte. E szerint a kísérletet illetőleg joggyakorlatunkban a következő irányeszmék uralkodtak: I. A kísérlet büntetendő: , (Jonatum delicti, poena dignum esse nuttum est dubium."