Képviselőházi irományok, 1872. XX. kötet • 860-866. sz.
Irományszámok - 1872-860. Indokolása a magyar büntető-törvénykönyv iránti törvényjavaslatnak
860. SZiM. 115 és viseletére nézve, külön szabályok alá rendeltetik, melyeknek megsértése esetélen föltétéles szabadságát az igazságügyminister visszavonhatja. A feltételes szabadságnak visszavonása után az Ítéletben megállapított büntetés megszakított végrehajtása tovább folytatandó; a szabadságban töltött idő azonban a büntetésbe nem számíttatik be. 53. §. Sürgős esetekben joguk van a törvényhatósági vagy a községi tisztviselőknek, valamint a kir. ügyészeknek is, a feltételes szabadságra bocsátott egyént rögtön letartóztatni; a letartóztatásról s ennek okáról azonban, további intézkedés végett, az igazságügyminister haladéktalanul értesítendő. Ezen szakaszok kifejezést és gyakorlati alkalmazást adnak azon eszmének, hogy a feltételes szabadság még folytatása a büntetésnek; a legenyhébb stádiuma ugyan a büntetésnek, mely már alig különbözik a teljes szabadságtól, de még mindég büntetés. Az intézkedések, melyeket e szakaszok tartalmaznak, a czélszerüség által követelvék; azon tétel pedig, hogy visszavonás esetében a feltételes szabadságon töltött idő nem számittatik be a büntetési időbe, a jogban gyökeredzik. A szabadság azon feltevésben és feltétel alatt adatott, hogy az ezen kegyelemben részesitett egyén nem fog azzal visszaélni; mert ha előrelátható lett volna, hogy ő azt kihágásra vagy gonosz cselekményre használja fel, bizonyára nem engedtetett volna meg, hogy büntetése teljes kitelte előtt börtönét vagy fogságát elhagyhassa. Minthogy az ónban e feltevést és feltételt a kedvezményben részesitett egyén meghiúsította teljesen igazságos, hogy pótolnia kell mindazt, a mitől e feltevésben és feltétel alatt kiméltetett meg. Ezen intézkedés a mellett, hogy szigorúan jogos, czélszerüség tekintetében is indokolt, mert figyelmeztetésül s esetleg fenyegetésül szolgál a még talán gyenge lelkű s a csáboktól elszokott egyénnek. Az 54. §-hoz. Addig, míg a szabadságbüntetések végrehajtására a jelen fejezet határozatainak megfelelő intézetek nem szerveztetnek, azok a fennálló szabályok szerint foganatositandók. A jelen törvénynek megfelélő intézetek felállítása, illetőleg berendezése titán azonban az igazságügyminister köteles intézkedni, hogy azok arányához képest az elitéltek és pedig azok is, a kik szabadságbüntetésüket már megkezdették, az uj intézetekbe szállíttassanak, s büntetésüknek hátralévő részét a jelen törvénynek megfelelőleg állják ki. Ezen szakasz átmeneti és igy szorosan véve az életbeléptetési törvénybe tartoznék. Azonban előreláthatólag még igen soká lesz szükség a szabadságbüntetést a tényleg fenálló rendszer szerint végrehajtatni; az intézkedés tehát nem képez oly átmeneti határozatot, mely a létező állapotból az áttérést a már kész ujabb szervezetbe csupán közvetítvén, ennek eszközlése után azonnal kiléphetne hatályából. Ez okból indokolt a szakasznak felvétele magába a törvényjavaslatba. Az 55. §-hoz. A pénzbüntetés minden egyénre nézve külön állapítandó meg. Az ítéletben meghatározandó egyszersmind a szabadságbüntetés tartama is, melyre a pénzbüntetés ennek behajthatlansága esetében átváltoztatandó. Ezen meghatározásnál 1—10 frtig terjedő összeg helyett egy nap számitható. A pénzbüntetést helyettesítő szabadságbüntetés tartama azonban, ha as főbüntetésként állapíttatott meg, 6 hónapot, ha pedig mellékbüntetésként szabatott ki, 3 hónapot nem haladhat tul, s az első esetben elzárásban, a másodikban pedig azon nemű szabadságbüntetésben töltendő ki, melyre a bűnös a pénzbüntetésen felül ítéltetett. 15*
