Képviselőházi irományok, 1872. XIX. kötet • 796-860. sz.

Irományszámok - 1872-849. Törvényjavaslat a bélyeg, illetékek és dijak tárgyában

318 849. SZÁM. Ezen csekély illeték az eféle vállalatok egyes nemeinek jövedelmezőségével nem áll semmi arányban, ennélfogva, tekintve azt. hogy ily üzletek és vállalkozások csak a fizetni képes közönség mulattatását és szórakoztatását czélozzák, teljesen indokolva van, miszerint azok a belépti dijak mérvéhez s az ez által feltételezhető fizetési képesség arányához képest emelkedő fokozatokban számitandó bélyegilletékekkel vétessenek igénybe és ez utón is az állam jövedelme szaporittassék. A 14—17. §§-ban a szarvasmarha s lovak tulajdonjogát igazoló marhalevelek s a vásári alku megkötését bizonyító vásári czédulák bélyegkötelezettsége állapittatik meg. Igazolják ezt közrendőri érdekek és a vétel által törvényesen szerzett tulajdoni jog bebizonyításának többször előállani szokott szüksége; de kívánják a jelen pénzügyi helyzet körülményei is, melyek az állami jövedelmek forrásainak szaporítását szükségessé teszik és e czélra a javaslatba hozott bélyeg annál inkább alkalmasnak mutatkozik, mivel egyrészt az a használat nagy mérvénél fogva az állami bevételek nevezetes fokozását fogja eredményezni, másfelől pedig a felekre érezhető uj terhet alig ró, miután ezek eddig is a fennebbi igazolványok kiadása alkalmából irási dij vagy egyéb czim alatt költségeket viseltek, melyek jövőre elesnek, ha a marhalevelekre és vásári czédulákra kincstári bélyegzett űrlapok fognak használtatni. A 18. §-ban javaslatba hozatott, hogy az 1869. évi XVI. törvényczikk 15. §-a alapján a hitelintézetek által folyó számlára átvett tőke-összegek után járó kamatoktól fizetendő két százaléknyi bélyegilleték 3 száztólira emeltessék, és hogy ezen bélyegilletéket mindazon intézetek és takarékpénztárak is kötelesek legyenek megfizetni, a melyek pénzösszeget betéti könyvecskék vagy bárminő elnevezésű okmány kiállításával vagy okmány nélkül is akamatfizetés kötelezettsége mellett átvesznek vagy használnak. A hitelintézetek által eddigelé fizetett fennebbi 2°/

0 bélyegváltság, miután az ezen üzletre vonatkozó bárminemű okmányok bélyegmentesek, csekélynek mutatkozik és azért annak felemelése igazoltnak tekinthető. A mi pedig különösen a takarékpénztárakat illeti, azok az eredeti rendeltetésüktől, melyen az általuk eddigelé élvezett bélyegkedvezmények alapulnak, régen eltértek és időközben rendes pénzintézetekké alakultak át. A takarékpénztárak által kiállított betéti könyvecskék és az azokban előforduló nyugtázások továbbra is bélyegmentesek fognak maradni, méltányos sőt az állam pénzügyi helyzete által teljesen indokolt intézkedés lenne tehát, hogy a takarékpénztárak a betéti könyvecskék, melyek kötelezvényeknek tekinthetők, valamint az azokba jegyzett nyugtázások után különben járandott bélyegilletékek helyett váltságkép a fennebbi nem túlságos százalékot fizessék. Ugyanezen okok állanak azon egyéb pénzintézetekre nézve is, melyek pl. az úgynevezett folyószámla (conto corrente) üzletekben pénözsszegeket kamatfizetés mellett használnak. Budapest, 1874. október 22-én. Ghyczy Kálmán s. k., pénzügyminister.