Képviselőházi irományok, 1872. XIX. kötet • 796-860. sz.

Irományszámok - 1872-836. Törvényjavaslat a közadók kezeléséről

836. SZÁM. 219 azok e feladatot a kerületükben gyakran több ezerre menő ily osztályú adózókra nézve számos egyéb foglalkozásaik közben s aránylag rövid idő alatt egyáltalában nem képesek kellően teljesíteni; akkor azon esetben, ha a pénzügyi közegeknek alkalom nyujtatik, hogy a kereseti- és tőke-kamatadóval megrovandó tőkebirtokosok, iparosok és kereskedők kamatjövedelmének és kereseti nyereményének kinyomozására szükséges adatokat törvényhatósági küldöttek közreműködésével maguknak az illető adózóknak bizonyos mérsékelt számú gyülekezeteiben azoknak meghallgatásával nyilvános tárgyalás mellett szerezhessék be; ez utón a kitűzött czél, a tőkejövedelemnek és kereseti nyereményeknek a valósággal megegyező kinyomozása, s ekképen a kereseti adónak igazságos és aránylagos kivetése biztosabban lesz elérhető, főképen miután az adózók ezen gyülekezeteiben szerzett adatok alapján a kir. adófelügyelő a kivetendő adóra nézve a törvényjavaslat szerint csak javaslatokat teeud, melyek iránt a végleges elhatározás továbbá is a kivető és felszólalási bizottságoknak tartatik fenn. Az adókivető és felszólalási bizottságokra vonatkozó rendeletek (42—63. §§.) átvétettek az 1868: XXVI, 1870': XLIX. és 1873: VII. törvényczikkekből egyebek között azon módosítással, illetőleg bővítéssel: a) hogy ezen bizottságok három évre alakittatnak (50. §.); b) hogy az adókivető és felszólalási bizottságok még azon joggal is ruháztatnak fel, hogy az adózókat bevételeik és kiadásaik eskü alatti kimutatására vagy üzleti mérlegüknek bemutatására kötelezhessék (62. §.); c) hogy a felszólalási bizottságok végzéseit, azok alakulásában közbejött hiányok miatt, a belügyminister megsemmisíthesse (63. §.); Ezen intézkedéseknek czélja elérni azt, a) hogy a bizottsági tagok szakavatott egyénekből álljanak; b) hogy a kereseti és tőkekamat s járadék, továbbá bánya- és részvénytársulati adó alapjául szolgáló üzletnyeremények, kamat és járadékok összegei a valóságnak megfelelő módon nyomoztassanak ki; s végre c) hogy az államkincstár ugy, mint az egyes adózók a felszólalási bizottságoknak netaláni törvényellenes végzései ellen megvédve legyenek. II. FEJEZET. A 64—70. §§-at magában foglaló 2-ik fejezet szól az egyenes adók könyveléséről és nyilvántartásáról. Az adókönyvelők tiszte oly egyénekre, kis és nagy községekben a községi jegyzőkre bizatik, kiktől e téren szakismeret leginkább várható, teendőik körülményesen körüliratnak és fegyelmi viszonyuk szabályoztatik. Az adókönyvelésnek a javaslatba hozott módon szabályozása eltávolitandja azon hiányokat, melyek az 1868: XXI. törvényczikknek 2., 3., 4. §-ainál észleltettek. E §§-ok ugyanis az adókönyvelés körüli teendőknek teljesítését vagy abbanhagyását a községek tetszésére bízván, az adóhivatalokra oly teendőket rónak, melyeket azok még akkor sem lennének képesek végezni, ha személyzetük létszáma megkettőztetnék, s ennek következménye volt, hogy az adókönyvelés a legtöbb községben hiányosan vezettetett s az adósikkasztásoknak tág tér nyittatott. Ezen hiányok orvosoltatnak a külön adókönyvelők intézményének életbeléptetése által. III. FEJEZET. Ezen fejezet a 71 —108. §§-at foglalja magában, s két részre oszlik, az első szól az adóbefizetésről, a második az adóbehajtásról. 28*