Képviselőházi irományok, 1872. XIX. kötet • 796-860. sz.

Irományszámok - 1872-797. 1874. évi II. törvényczikk a Nagy-Britannia és Irhon egyesült királyságával 1873. évi deczember hó 3-án a közönséges büntettesek kölcsönös kiadatása iránt kötött államszerződés tárgyában

797. lenne különbség, vagy végre, ha kétes lenne, hogy melyik a súlyosabb büntetendő cselekmény: azon kormánynak adandó ki, mely legelőbb intézte a kiadás iránti megkeresést. VIII. csikk. A kiadott személy azon államban, melynek kiadatott, a kiadatását megelőző időben elkövetett más büntetendő cselekmény miatt, vagy más tények alapján, mint azok, a melyek miatt kiadatott, semmi szin alatt sem tartható fogságban, vagy vonható vizsgálat alá; kivévén, ha kiadatása után alkalma volt azon országba visszatérni, a melyből kiadatott, s ezen alkalmat nem használta fel; vagy ha visszatért ugyan, de önként ismét azon országba ment, a melynek egyszer már kiadva lett. A kiadatás után elkövetett büntetendő cselekményekre ezen határozat nem alkalmazható. IX. csikk. A kiadás iránti megkeresések a magas szerződő felek diplomatiai ügynökei által térj esztendők elő. A kiadatás iránti megkereséssel előterjesztendők: a kiadást szorgalmazó állam illetékes hatósága által kibocsátott elfogatási parancs; és oly bizonyítékok, melyek, ha a büntetendő cselekmény ott követtetett volna el, a hol a vádlott feltaláltatik, ezen helynek törvényei szerint vádlottnak elfogatását igazolnák. Ha a kiadás iránti megkeresés már elitélt személyre vonatkozik: előterjesztendő a kiadatást szorgalmazó állam illetékes bírósága által az elitélt ellen hozott büntető ítélet. A kiadás iránti megkeresés vádlott meg nem jelenése folytán hozott ítéletre (in contumaciam) nem alapitható. X. csikk. Ha a kiadatás iránti megkeresés, a fentebbi határozványok értelmében alapos; a megkeresett állam illetékes hatóságai kötelesek a szökevény letartóztatása iránt intézkedni. Ezután a letartóztatott egyén, az illetékes biró elé vezettetik, ki akképen köteles őt kihallgatni, és az eset előzetes vizsgálatát teljesíteni, mintha KÉPVH. IEOMÁNY. 1872 — 75. XIX. SZÁM. 9 exists as to which is the gravest, to the Government which first made application for his surrender. Art. ¥111. A surrendered person shall in no case be kept in arrest or subjected to examination in the State to which he has been surrendered on account of another previous crime, or any other grounds than those of his surrender, unless such person has after his surrender, had an oppertunity of returning to the country whence he was surrendered, and has not made use of this opportunity, or unless he, after having returned there, reappears in the country to which he has already been surrendered. This stipulation does not refer to crimes committed after surrender. Art. IX. Requisitions for surrender shall be made by the Diplomáik Agents of the High Contracting Parties. To the requisition for the surrender of an accused person there must be attached a warrant issued by the competent authoriries of the State which demands extradition, and such proofs as would, according to the laws of the place where the accused was found, justify his arrest if the crime had been committed there. If the requisition refers to a person already convicted, the sentence passed by the competent Tribunal of the State demanding his surrender must be produced. No requisition for surreder can be based on a conviction in contumatiam. Art. X. If the requisition for extradition be in accordance with the főre going stipulations, the competent amhorities of the State applied to shall proceed to the arrest of the fugitive. The prisoner is then to be brought before a competent Magistrate, who is to examine him and to conduct the preliminary investigation of the case, 2