Képviselőházi irományok, 1872. XIX. kötet • 796-860. sz.
Irományszámok - 1872-823. 1874. évi XXVIII. törvényczikk a temesvár-orsovai vasut kiépitéséről
823. SZÁM. 99 Mindkét esetben kötelezve van az engedélyes a m. k. távirda-igazgatás kivánatára az előbbi pontban megnevezett távirda-épitkezésekhez szükséges összegeket az utólagos elszámolásig kamat nélkül előlegezni, és a távirda-oszlopokat s a többi összes távírda-épitési anyagokat az építendő pálya mentén a m. k. távirda-igazgatás által meghatározandó módon és időben a már lerakott vasutvágányon saját költségén szétosztani. Az üzleti vezetékek átadásakor az engedélyes számlájára épített üzleti vezetékek összes leltári állománya az engedélyes birtokába megy át. Jogában áll azonban a m. k. távirda-igazgatásnak a vaspálya mentén fenálló oszlopokra bármikor állam-távirda-vezetékeket alkalmazni, és ekkor a távirda-oszlopok az állam költségén való fentartásának kötelezettsége mellett a m. k. távirda-igazgatás ingyen tulajdonába mennek át. A vasutüzleti távirda-vezetékeket az engedélyes a m. k. távirda-igazgatás szokott ellenőrködése mellett kizárólag csak azon sürgönyzésekre használhatja, melyek a vasúti üzlet czéljaibol az igazgatóság és alárendelt közegei vagy ez utóbbiak által egymás közt váltatnak. Jogosítva van azonban a m. k. távirda-igazgatás, a pálya-igazgatósággal egyetértve, ezen üzleti vezetékeknek, a mennyire az üzleti forgalom megengedi, ugy állami, mint magán-sürgönyök továbbítására illő ellenőrzés melletti használását kívánni és elrendelni. Ez esetben azonban a használat módja és a távírás dijának az engedélyes s a m. k. távirda-igazgatás közti megosztása külön egyezmény által fog szabályoztatni. Hasonlóan külön egyezményben állapittatnak meg az engedélyes és a m. k. távirda-igazgatás közt azon feltételek is, melyek a vaspálya mellett felépített távirda-vezetékek felügyeletét, fentartását, s az azokon netalán későbben a vaspálya-igazgatóság kivánatára eszközlendő változtatásokat vagy áthelyezéseket s általában mindazon távirdai ügyeket illetik, melyek a fentebbi pontok által még nem szabályozvák. 8. §. Az engedélyesnek megengedtetik, hogy a szedendő szállítási dijakat belföldi ezüst- vagy aranypénzben számítsa, olyképen, hogy az árkelet tekintetbevételével járó illeték országos értékben szedendő be. Az árszabás átszámítása országos értékre a kormány ellenőrzése mellett, az engedélyes megkeresése vagy a kormány rendelkezése folytán, hónapról-hónapra a közvetlen múlt hóbeli átlagos ezüst árkelet szerint, s rendkívüli esetekben rövidebb időközben is, az előbbi hasonló időközben fenállott ezüst árkelet szerint fog eszközöltetni. A határállomásokon az engedélyes az utasoktól a fizetésnél arany- és ezüst-pénzt is, mégpedig a napi árkelet szerint számítva, elfogadni tartozik. 9. §. A 24. §-ban megállapított árszabások az engedélyes által időközben leszállíthatok egészben vagy csak a pálya egyes vonalszakaszaira, egyik vagy mindkét irányban, minden szállítási távolságra egyenlően vagy növekvésük esetére nagyobb mérvben. Az ekként leszállított árszabások az előbbeni mértékre ismét felemelhetők, de csak három havi alkalmazásuk után. Ha egy szállító vagy rakmányvállalkozó bizonyos feltételek alatt fuvarbér-leszállitásban vagy más kedvezményekben részesül, ugy ezekben részesíteni kell minden szállítót és vállalkozót, ki ugyanazon feltételeket elfogadja, olyképen, hogy személyes előnynek semmi esetre hely ne adassék.. Mindezen kedvezmények színleges ártérités (refactió) alakjában sem járhatnak. 13*
