Képviselőházi irományok, 1872. XVIII. kötet • 755-975. sz.
Irományszámok - 1872-795. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministernek jelentése a közoktatás 1872. évi állapotáról
795. SZÁM. 429 sziuitanodát pedig egyelőre jelenlegi szervezetében ideiglenesen megliagyandónak találtam; nem látván ugyanis helyesnek egy, már létező, habár nem is minden irányban teljesen kielégítő intézetet megszüntetni, mielőtt a tervezett nagyobb szabású intézet életbe nem léptethetett. Habár az előrebocsátottak szerint a zeneművészetnek hazánkban ez utón való előmozditását, őszinte sajnálatomra nem is eszközölhetem, azért nem szűntem meg más irányban és módon a körülményekhez képest a zeneművészet fejlesztésére s annak szélesb körökben szakszerű oktatására hatni. E czélból a költségvetésileg zenészeti ösztöndijakra megszavazott 2.500 frtnyi javadalomra pályázatot hirdettem, mely pályázatban 22 férfi és 12 nő, összesen: 34 folyamodó vett részt. A pályázók közt volt három énekesnő, három hegedűs, egy orgonász, tizenkét zongoraművész, (9 hölgy és 3 férfi) és tizenöt zeneszerző. Utazási ösztöndíjban részesittetett a pályázók közül Bartalus István és Bella János zeneszerzők, Huber Jenő és Hiray József hegedűművészek, Szebenyi Antónia énekesnő, Aggházi Károly, Stojkovits Janka, Hanzer Natália és Károlyi Hona zongoraművészek. Minthogy pedig zenetanárok tüzetes kiképeztetése a zeneakadémia keretébe a szakértők nézete szerint nem volt foglalható, egyúttal gondoskodtam arról, hogy a felszaporodott tanitóképezdék, sőt a középtanodák számára szükséges ének- és zenetanárok számára is legyen olyan hely, hol a zene- és énektanulás és tanítás legfontosabb részeiben, különösen a zenetanítás módszerének elsajátításában kellő oktatás nyújtassák. — Egy ily intézetet állítottam, alig számbavehető csekély költséggel, a budai tanitóképezdéhez csatolt felső nép- és polgári iskolai tanítókat képező intézethez, olyformán, mint a rajztanárok képzése végett csatoltatott egy ágazat a központi mintarajztanodához. 4. Műemlékek. A műemlékek felismerése és lajstromsása tárgyában 1872-ben megindult munka 1873-ban a műemlékek országos bizottságának felügyelete mellett lehető sikerrel folytattatott; a törzsivek betöltésére felhívott honfiak közül többen hazafiúi buzgalomtól vezéreltetve, siettek a műemlékek országos bizottságának törzskönyvgyüjteményét rajzokkal s fényképekkel felszerelt törzsivekkel gyarapítani; nagyobb részük azonban, különösen az országnak régészeti szempontból még kevésbé ismert Királyhágón túli vidékén, a hozzájuk intézett felhívásra csak igen csekély mérvben feleltek, mi azonban az ott, valamint az ország tiszai vidékén s felső Magyarországban dúlt járványnak tulajdonítandó, mely alatt nem igen vállalkoztak a törzsivek szerkesztéséhez, jelesen a műemlékek lerajzolása czéljából szükséges kirándulásokra. Ugyanez okon el kellé maradnia a Henszlmann és Schulek tanárok vezérlete alatt az országos rajziskola haladottabb növendékeivel tervezett műrégészeti kirándulásnak is. Ellenben több rendbeli épület a műemléki bizottság tagjai által szakszerüleg vétetett fel, az őralja-boldogfalvi régi falfestmények másoló (pausir) papíron; a brassai és szebeni templomokban levő góth stylü falfestmények pedig Storno által művészies vizfestményekben a bizottsági levéltár számára másoltattak; a karosai és lébenyi templom helyreállítása a műemlékek országos javadalmából segélyeztetett, a szepesolaszi templom stylszerü helyreállítása pedig ugyanezen javadalomból engedélyezett segély által biztosíttatott; végre a sz. Mártonhoz czimzett pozsonyi Zenészek utaztatása, Zenetanárok képzése.
