Képviselőházi irományok, 1872. XVIII. kötet • 755-975. sz.

Irományszámok - 1872-795. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministernek jelentése a közoktatás 1872. évi állapotáról

754. SZÁM. 415 a csendélet 3 olajképben volt képviselve; mihez 3 darab vizfestmény s 6 rajz járult. A szobrászati szakban 8 művész 24 különféle tárgyat állított ki. Ezen adatok világosan tanúsítják, mily irányban haladt a művészet hazánkban; tanúsítják különösen azt, hogy, mig a történelmi festészet, jóllehet azt a kormány folyton figyelemmel kiséri, ösztönzi és segélyezi, az úgynevezett alsó műfajok irányában hátrányban van, a menynyiben 69 arczkép, tájkép, génre és csendéletre csakis 21 történelmi festmény jut, mely közül ismét az egyházi művészet csakis 6 képpel jelent meg, mit, ha az ily műczikkeket igénylő kath. hívek millióit s a papság dús jövedelmeit veszszük tekintetbe, a fesztészetben vezérszerepre hivatott ezen ágazatnak nem kellő mérvben pártolását tünteti fel, s igazolni látszik azon, meglehet téves véleményt, hogy a katholikus hívek egyházuk fénye emelésének oly jelentékeny tényezőjét képező műczikkeket nem a hazában élő s a művészet színvonalán álló művészektől, hanem külföldről behozott, a művészeti fejlettebb igényeknek nem mindenkor megfelelő művekkel igyekeznek fedezni. Mutatta továbbá, hogy a festészet a szobrászatot messze tulszárnyalá ugy termeivényeinek száma, mint nagyrészben belértékére nézve is; minek sajnos oka ismét a művészeti tanács által több ízben meleg felszólalásokra alkalmul szolgáló azon körülményben keresendő, hogy a fővárosban foganatosított köz- és magán-épületeknél alkalmazott szobrok és szobrászati diszitmények elkészítésével ismét nem hazai szobrászaink bízattak meg, hanem külföldi kézművesek és művészek által árlejtés mellett készült szoborművek alkalmaztattak. Ehhez járul tovább, hogy az országos művészeti javadalom szűkre szabott voltánál fogva annak rovására- a szobrászati szakmában nagyobbszeru megrendelések nem tétethettek, a nélkül, hogy a szép fejlésnek indult festészettől a szükséges segély meg ne vonassék. Mig t. i. a festményekre felhasznált anyag értéke csekély, addig a szobrászathoz szükséges anyag (az éretlen tiszta fehér márvány s az öntésre szükséges érez, ez utóbbi az öntési művelet költséges voltánál fogva is) értéke oly nagy, hogy néhány egész alakú márványszobor, vagy csak egy természeti nagyságban létesített érezszobor a művészet valamennyi ágaira megszavazott javadalmat felemésztené, miért is a szobrászat emelésében csakis mellszobrok készítésére, illetőleg azok megrendelésére szorítkozhattam. Kedvezőtlen továbbá, ha a fametszettől eltekintünk, mely ujabb időben lendületet nyert, a sokasító művészetek, jelesen az e téren vezérszerepre hivatott rézmetszet állapota, akár a művészek számát, akár műveik kelendőségét tekintsük; a mennyiben a közönség inkább gyenge értékű, de mesés olcsóságu fényképek s kőnyomatok vásárlásával, mint sem művészeti szempontból önálló becscsel bíró. de aránylag költségesebb rézmetszetekkel igyekszik csak kevéssé fejlődött művészeti szükségleteit, ugy a hogy, kielégíteni. A magyar képzőművészeti társulat azon terve, miszerint pártolóinak jövőre rézmetszetekkel fog kedveskedni, e téren kedvezőbb reményekre jogosít, s részemről a társulat ezen nemes törekvését tőlem telhető módon előmozdítani kedves kötelességemnek ismerendem. Ezek előrebocsátása s annak megemlítése után, miszerint a műépítészet előmozdítása czéljából a pesti lipótvárosi templom építésének folytatása a magyar vallásalapból 1873. évre 20.000 frtot rendeltem ki, legyen szabad a legutóbbi időben tett intézkedéseket a következőkben felemlítenem. A művészetek történetének tanulmányozása azok öntudatos fejlődésének egyik hathatósb eszközét képezvén, hosszú időn át egy mütörténelmi tanszéket annál nehezebben nélkülözött hazai ifjúságunk, minthogy a műirodalom sincs annyira kifejlődve,