Képviselőházi irományok, 1872. XVII. kötet • 694-754. sz.
Irományszámok - 1872-707. Törvényjavaslat, a betáblázható kamat magasságának szabályozásáról
707. SZÁM. 49 Melléklet a 707. számú irományhoz. Indokolás. A benyújtott törvényjavaslat nem akar azon nemzetgazdasági alapigazság ellen véteni, mely szerint az árt a kínálat és kereslet közötti arány határozza meg. Azt is jól tudom, hogy törvényhozási intézkedésekkel a kamatlábot mesterségesen sem lenyomni, sem emelni nem lehet, e tekintetben a törvényhozás csak közvetve hathat. Tudom azt is, hogy a kamatláb hanyatlása nagyon sok tényező közreműködésétől függ. Eövid indokolásomnak nem lehet czélja ezen tényezőket itt felsorolni, ismerik azokat a tisztelt képviselő urak nagyon jól. Csak azon szomorú — de tagadhatlan — tényre vagyok kénytelen reámutatni, mely szerint még eddig nem volt hatalmunkban pénzügyi és kereskedelmi, — szóval, összes közgazdasági politikánkat kizárólag csak Magyarország érdekének megfelelóleg szabályozni. És ha tekintetbe veszszük a hibákat, melyeket a közgazdasági politika terén elkövettünk ott is, a hol szabad kezünk lett volna, nem lesz nehéz kedvezőtlen állami és magán-pénzviszonyaink okát feltalálni. Szegények vagyunk tőkében, termelésünk praecarius, helyi fogyasztásunk nincs, és mindezekhez még az egymást követő kedvezőtlen évek csapása járult. Hogy ennyi sok kedvezőtlen tényező összeműködése következtében az a kevés pénz, a r mi az országban van, megdrágul: azon csodálkozni nem lehet. Ha azonban a kedvezőtlen közgazdasági helyzetet némelyek polgártársaik kizsarolására, kifosztására használják fel, az állam ezen kárhozatos czélra nem adhatja oda intézményeit eszközül. Pedig ma, bár mennyire helytelen legyen is, ez igy van. Az államnak telekkönyvi intézménye szolgál biztos eszközül meg nem engedhető czélok elérésére. Ha statistikai adatokat gyüjtenénk azon teljesen biztosított betáblázott adósságokról, a melyek után 120—150°/ 0 , sőt még magasabb kamat is van betáblázva: egy pillanatig sem kételkedhetnék többé senki az általam benyújtott törvényjavaslat szüksége felől. Több oldalról hallottam azon ellenvetést, hogy gyakorlati eredménye a törvényjavaslatnak nem lesz, mert ki fogja azt mindenki játszani. De van-e olyan törvény, a melyiket kijátszani ne lehetne, és ha csak azért nem alkotunk törvényt, mert az úgyis kijátszható, akkor bizonyára egy államnak se lennének törvényei. Feltéve azonban a legroszabb esetet, hogy ezen törvényt mindenki ki fogja játszani, és ezután is 150 és 200 °/ 0 kamatot fognak a tőke után betáblázni a kamatnak a tőkéhez való csatolása által, még ezen legroszabb esetben is meglesz azon jó következménye az általam benyújtott javaslatnak, — ha törvénynyé válik, — hogy per esetében, a per folyama alatt a törvényesen meghatározottnál magasabb kamat meg nem Ítélhető. Az egyes szakaszok indokolására bátor vagyok megemlíteni: KÉPVH. IBOMÁNT. 1872.— 75. XVII. 7
