Képviselőházi irományok, 1872. XVII. kötet • 694-754. sz.

Irományszámok - 1872-702. Törvényjavaslat, a magyar állam hátralékos követeléseinek értékesitéséről

702. SZÁM. 37 forint, nem számítva a törvényhatóságoknak s pénzintézeteknek adott s szintén akkor lejáró előleget: összesen 52,000.000 forintot. Foganatosittatik ekkép a beváltás az évi költségvetés igénybevétele nélkül, s bármilyen legyen annak az állása ; azonkivül az évenként a művelet külön pénztárába befolyó összeg (5,000.000 forint), majdnem kétszeresét teszi a beváltásra szükségelt összegnek (2,666.666 forint), minek következtében a beváltás még akkor is biztositva marad, ha történetesen az egyik vagy másik hátralékos nem rója le az ő tartozását egész pontossággal. Az államnak pedig a beváltás még a legkisebb terheltetést sem okoz, minthogy szervezetünk szerint a 15 évi időtartam lejártakor tizenkét millióval több marad kezében, mint a mennyit tesz ki a kibocsátott s visszaváltott adójegyek összege. E többletnél csak a befolyó tőkék vétetnek számításba, nem pedig ezeknek kamatjai s a kamatok kamatjai; elegendők ezek mindenesetre az egész művelet kezelési költségeinek fedezésére. Összevonván a mondottakat, a javasolt művelet — melynek szabatos keresztülvitele felett őrködik egy országos bizottság — a következőket eredményezi. A kormány s az adózó közönség megmenekülnek az annyi rósz vért okozó örökös adó-executióktól, melyekre majd kizárólag a hátralékok behajtása szolgál alkalmat, minthogy — constatálta újra nagyon tisztelt pénzügyminister ur utolsó beszédében — a folyó adótartozások elég rendesen lerovatnak; — 20,000.000 forintot legalább, s melyek egy krajczárnyi kiadásba sem kerülnek neki, kap a kormány a folyó szükséglet fedezésére, e mellett még 20 millió forintot állit olcsó kamat mellett s aránylag hosszú időre, a nagyon megszorult földmivelés, kereskedelem s ipar rendelkezésére ; elősegíti azonkivül a nemzetgazdászati fejlődést általában a forgalmi eszközök 40 millió forintnyi szaporitssa által, s pedig oly kibocsátás utján, melynél még a legtávolabb nyoma sem észlelhető azon hátrányoknak, melyek államjegyek s más papírpénz kibocsátásával járni szoktak. S így a javasolt művelet nemcsak elősegíti az államháztartás rendbehozatalát, de erősbiti is s tartóssá teszi a javulást a nemzetgazdászati javulás elősegítése utján. Csak annyit szabadjon még hozzátennem, hogy a művelet, mely semmi bankár-consortium vagy bárminemű pénz vagy más idegen hatalom hozzájárulását nem igényli, a legrövidebb idő alatt foganatosítható; annál inkább, minthogy az előmunkálatok, azaz a hátralékok revisiója s osztályozása úgyis élénken folynak a pénzügyministeriumban, s ha jól vagyok értesülve, már nagyon előhaladottak. Pedig főkép a nemzetgazdászati életnek nyújtandó segélyre nézve elvitázhatlan, ugy gondolom, rendkívüli sürgősség, s áll teljesen a latin példabeszéd: bis dat qui cito dat. Horn Ede s. k.