Képviselőházi irományok, 1872. XVII. kötet • 694-754. sz.
Irományszámok - 1872-754. Elnöki előterjesztés 1874-ki junius hónapról
2 Hazánk jelen viszonyai között a képviselői állás egymaga is teljesen igénybe veszi a képvielő összes szellemi erejét, s azon képviselő, a ki közszolgálatban áll, csak kivételesen lehet ,zon kedvező helyzetben, hogy kettős kötelességének teljesen megfelelhessen, pedig a mulaszás itt és ott, mindig a közügyek rovására esik, s viszonyaink között, melyek a közigazgais folytonosságát, és pontos vezetését követelik, egy vagy máfi alakban, kisebb vagy nagyob mérvben, de mindig megboszulja magát, ad '• §• ízen vezérelvek alapján a bizottság jónak látta fölállítani a törvényjavaslat 1-ső §-ában azon álalános szabályt, hogy az országos képviselő nem viselhet olyan hivatalt, nem foglalhat él olyan dást, mely a korona kijelölésétől (például a főpolgármesteri állás a fővárosban) vagy a korona, t kormány, és a kormányközegek kinevezésétói függ, és fizetéssel vagy díjjal jár. 1 bizottság azonban ez általános szabályt ridegen alkalmazhatónak nem tartja, s javaslatba hó; bizonyos cathegoriákat, a melyek egy vagy más szempontból az általános szabály alól kivendők lennének. A bizottság nézete szerint a képviselői megbízással összeférő állást foglalnak el: pont ^ ninisterek. A parlameutarismus természete a ministeri állás méltósága, s a hagyomány ereje egyaánt követeli, hogy a ministerek a képviselőházban necaak üléssel, neesak felszólalási joggal, de szavazattal is bírjanak. Nen is említve azon szoros kapcsot, mely a parlamentáris kormányzati rendszer mellett a képviselöiáz és a kormány között szükségképen fennáll, sem azon közvetítő szerepet, melyet a kormányul, szemben a koronával, ezen rendszer megkíván, a bizottság csak azon gj^akorlati nehézségeket emeli ki, a melyek a kizárás folytán mulhatlanul bekövetkeznének. Ha tudniillik a ministeri álás, a képviselői állással összeférheti ennek jelentetnék ki, a lelépett minister mindaddig, mig valamely esetleg megürült helyre meg nem választatnék, nem lenne azon helyzetben, hogy magát és viselt dolgait a parlamentben védhesse, habár azt a közérdek, a pártállás vagy az egyéni becsület igényelné is; ministerválság esetén pedig azon párt, a melyhez a lelépő összministeriim tartozott, épen azon kiváló erők támogatásától fosztatnék meg, a melyek az új kormány illenőrzésére, vagy a többség által elejtett politikai irány védelmére leginkább hivatvák. Összeférő állást foglalnak el a bizottság nézete szerint: ad '" §• 6 ) Az álamtitkárok. A parlamenti kormányzat természetéből folyik, hogy az államtitkárnak mindig azon politikai irányt kell követnie az állami közigazgatás vezetésében, a melyet a szakminister magáénak vall. Az öröklött, s az új ministerrel ellentétes irányban haladó államtitkár könnyen meghiúsíthatná a vezetése alatt álló fegyelmezett gépezettel, az ügyek hagyományos ellátásában még nem eléggé jártas minister törekvéseit. E szempontnál fogva az államtitkár s esetleg helyettes álkmtitkár, egyszerű hivatalnoknak nem tekintethetvén, azon kiváló politikai állásnál fogva, melyet általában, és szemben a tárczaministerrel elfoglal, részesíteni kívánja a bizottság az államtitkárokat és helyetteseit is a ministereknek biztosított azon előnyben, hogy képviselők lehessenek. A. képviselőház függetlenségének szempontjából czélszerü a hivatalnok képviselők nagy számát korlátozni, de nem válnék hasznára a törvén> hozásnak, ha kizáratnának abból mindazon egyének, a kik a központi igazgatás, és az állami administratio igényeivel leginkább ismeretesek. Összeférő állást foglalnak el a bizottság nézete szerint: ad I. §. c), d), a btdapesti országos intézetek (múzeum, színház, képtár, zenede stb.) igazgatói; a fővárosi ' közmunkatanács elnöke, vagy alelnöke s kinevezett tagjai; a közoktatási és egészségügyi tanács tagjai; a budapesti egyetem és műegyetem tanárai.
