Képviselőházi irományok, 1872. XVII. kötet • 694-754. sz.

Irományszámok - 1872-702. Törvényjavaslat, a magyar állam hátralékos követeléseinek értékesitéséről

34 702. SZÁM. hogy évenként az összkibocsátás tizenötöd része kerül beváltás s megsemmisítés alá ; mindenesetre beváltandó a 15. év folytában az egész adójegymaradék s megsemmisítendő. 8. §. Egy tizenöt tagú, a törvényhozás által saját keblében minden ülésszak kezdetén megválasztott bizottság őrködik az egész adójegyi ügy szabatos keresztülvitele, s főkép a törvényes s rendszabályzati (5. §.) határozmányok szigorú megtartása felett; a bizottság az ügy állásáról évenként jelentést tesz a törvényhozásnak. 9. §• A törvény végrehajtásával a pénzügyi s kereskedelmi ministerek hizatnak meg. Budapesten, 1874-iki május hó 30-án. Horn Ede s. k., a rágujhelyi kerület orsz. képviselője. Melléklet a 702. számú irományhoz. Indokolás. Államháztartásunk aggasztó voltát nagyban s egészben hónapok óta ismeri s megbeszéli mindenki széles e hazában; de talán még a legfeketébblátók sem sejtették a szomorú valóság teljességét, mint ezt a nagyon tisztelt pénzügyminister ur f. hó 13-án tartott nagyszabású beszédében a képviselőház előtt feltárta. A múlt év végén felvett 767s milliónyi kölcsön teljes felhasználása után a folyó év szükségleteire még 42 millió frt kölcsönpénz kívántatik meg; de ezen összegben bele nem foglaltatik a tizenhét millió, melyet nagyon hihetőleg igényelni fog nemsokára a keleti vasút elzálogosított másod-kibocsátású kötvények visszaváltása, sem azon tetemes összegek, melyek a több vasutvállalat által támasztott kártérítési igényeknek legalább részbeni kielégítésére fognak szükségeltetni, sem. más hasonnemü alig elodázható kiadások. Túlzással alig fog vádoltatni az, a ki ezen szükségletek összességét 25 — 28 millió o. é. forintra becsüli. A jelzett 42 millióval ez tényleges 67—70 millió forintot tesz ki. Tényleges o. é. 70 millión felül pedig alig fog hagyni — a költségek leszámítása után — a kilátásba vett uj, névleges 76Vg millió ezüst ért. forintnyi kölcsön. Ez annyit jelent, hogy jövő év januárius hó 2-án (az újév napján esedékes szelvények stb. beváltása benne van foglalva a fenti 72 millióban) ismét üresek lehetnek az állam pénztárai s talán újra minden napon a deficittel kellend küzdenünk. Ghyczy Kálmán maga sem hiszi, hogy a jövő őszszel netalán megszavazandó közigazgatási, adóügyi s más reformok már a legközelebbi esztendő első felében gyakorolhassák jótékony befolyásukat a pénzügyi helyzet javítására. Szomorú bizony e kilátás, még ha csupán az államháztartást vészük tekintetbe. De nem szabad szem elől téveszteni, hogy beteges, s pedig nagyon beteges, nem csak a mi államháztartásunk. Szörnyűén szenved hónapok óta nemzetgaz dászatunk is. Földmivelésünk, kereskedelmünk, iparunk napról-napra sülyednek; a köznyomor nőttön nő; főkép a pénz- s hitel-hiány ijesztő mérveket ölt, s valóban kiálhatlanná válik; száz száza-