Képviselőházi irományok, 1872. XVII. kötet • 694-754. sz.

Irományszámok - 1872-694. Az osztályok előadóiból alakult központi bizottság jelentése a gymnasiumi és reáliskolai oktatásról szóló 457. sz. törvényjavaslat tárgyában

694. SZÁM. 21 A központi bizottság többsége a görög nyelvet a rendkívüli tantárgyak közé degradálván, a kisebbségnek más ut nem áll rendelkezésére, mint osztályának megállapodását különvélemény alakjában juttatni a t. ház elébe; óhajtván, hogy a görög nyelv azon helyen tartassák meg, hová azt a tanügyi bizottság állította. A gymnasiumi nevelés főeszközét a nyelvek képezik. Ezek közt gazdagság és műveltség, eredetiség és szépség tekintetében legelső helyen áll a görög nyelv, melynek alapos, értelmes tanulmányozása által nemcsak költészeti, történelmi, philosophiai ismeretekhez jut az ifjú, hanem a teremtő görög irók forma tökélye, eszme fensége és magasztos szelleme által a nemesebb humanistikus, ethikai és aesthetikai képzés nagyban eszközöltetik. A görög remek-irókból izlést, élénk képzelődést és szépészeti érzéket meritünk. A szívnek egész világa árasztja el az Iliászt és Odysseat, melynek csodálatos nyelvezete egyszerre zenészeti és festészeti hatást varázsol elő. Ha kívánjuk, hogy az ifjúság képzelete ethikai tartalmat nyerjen, és az alak szépsége iránt fogékony legyen, állítsuk elébe a classikus mintákat. Ha elfogadjuk, hogy a gymnasium a tudomány-egyetemre előkészítő intézet, ne szorítsuk ki belőle épen azon tárgyat, mely a tudományra és tudományos foglalkozásra leginkább előkészít. Az olasz és franczia, német és angol, orosz és amerikai legtöbb iró, művész, tudós egyhangúlag nyilatkoznak a görög mellett. Helyrepótolhatlan veszteség volna a mai ifjúságra, ha kizáratnék a tanuló és haladó világ szellemi közösségéből, s megfosztatnék azon lehetőségtől, hogy a külföld tudományos egyetemeit mint rendes hallgató látogathassa. Ellenben a szomszéd tartományok selejtes urfiai és az osztrák iskolák szemetjei mind nálunk szedik fel magukat, ha az egyik classikus kiktiszöböltetik. A görög ellen azt hozzák fel, hogy a görög nyelv tanítása sikertelen. De ne feledjük, hogy a classikusok, ha nem teljesitik is a nyelvmester szerepét: nemesítő, művelő befolyást gyakorolnak. Kik a görög nyelvet a tanítás jelenlegi sikertelensége miatt akarnák kiküszöbölni, ugyanily joggal léphetnének fel a mathesis ellen is, hiszen egy főigazgató jelentése szerint 200 vizsgázó közül az érettségi munkát alig 2 oldotta meg kitűnően. Számba kell venni, hogy a görög nem a társalgás nyelve, hanem philologiai és irodalmi képző-eszköz. Az eszmét, gondolatot, érzelmet nem veszik semmibe, mit a classikusok ébresztenek? Hogy a görög, valamint a latin is most nem oly hatású, mint lehetne, ennek mélyen fekvő oka az iskolákon kivül a társadalomban is rejlik. A görögnek szerencsétlensége, hogy a rendkivüliség mostoha sorából a rósz emlékű Bachrendszer kezdte általánosan kötelezőleg emancipálni. Facultativ tárgyra, mely a tanulók kegyelmére volt bízva, nem képezvén magát elegendő magyar tanár, a görög nyelvet többnyire idegen, cseh, morva tanárokra bizta Thun, és a gyűlölt tanárok elleni ellenszenv átszállott a tantárgyra is. Ezen tárgygyal 1860 óta valóságos játékot űznek. Boldogot, boldogtalant dispensáltak a görögtől, s ez által megrendítették az ' ifjúság meggyőződését a tárgy fontossága felől. Ehhez járult még azon gyorsan egymásra jött experimentum, mely a görög nyelvet a III-ból az V-dikbe, majd a VII-be, s ismét az V-ikbe rakosgatta. A classikusok tanítását igen nehezíti az, hogy sok téves, alaptalan Ítéletet hall a tapasztalatlan ifjúság; pedig, ha a gyermeknek meg nem rontják már előre otthon a kedvét, s nem teszik már eleve elfogulttá, idegenkedővé: jó tanár mellett bizton s örömmel halad a növendék; ellenkezőleg az ignorantia ismét nagyitni fogja a gyűlöletet. Hogy a művelt emberek nem idegenkednek a görögtől, mutatja valamennyi tudomány terminológiája, hiszen világpolgári jogot nyert, s szájról-szájra jár majdnem fele a görög szótárnak. Hát csak az anatómia, geológia, akadémia, múzeum, gymnasium, logika, taktika, politika és a többi idegen szavakból gyaníthassa, de a remek-irókból ne ismerhesse a magyar ifjúság nyelvét azon népnek, melytől kölcsönzi műszavait az összes polgáriasult világ? Igazi csa-