Képviselőházi irományok, 1872. XVII. kötet • 694-754. sz.

Irományszámok - 1872-725. Törvényjavaslat, a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában alkotott 1868:LIV. törvényczikk módositása iránt

725. SZÁM. 18& a törvényhozást vezérlik, midőn bizonyos nemű ügyeket az egyes, másokat a társas-bíróságok hatósága alá utasit. Ilyenek, hogy apróbb ügyekben az igazságszolgáltatás lehető olcsó legyen, hogy bizonyos halasztást nem szenvedhető ügyek lehetőleg gyorsan intéztethessenek el, hogy a bonyolódott jogi perele birói eldöntés alá érettebb megfontolással készittessenek elő, s azokban nagyobb birói testület alaposabb ítéletet hozhasson. Ha már a törvényhozás a különböző szerkezetű bíróságok birói hatóságát meghatározta, nem függhet többé a felek tetszésétől, mily ügyeket vigyenek az egyes, milyeneket a társas-birósá- • gok elé. Nekik a törvényhez kell alkalmazkodniok, mely alól, minthogy a törvény az állam érdekeit is érinti, egymást nem oldhatják fel. Mert, ha a törvényhozás kívánatosnak találta, hogy az apróbb és gyors elintézést kivánó ügyek az egyes bíróságok elé tartoznak, akkor nem lehet a feleknek megengedni, hogy az egyes bíróságokat oly bonyolódott jogi perekkel terheljék, melyek azokat a törvény által reájuk bízott teendők elvégezésére megkívántató időtől megfosztanák; viszont nem lehet megengedni, hogy az apróbb ügyek a törvényszékek elé vitessenek, mert az ily ügyek a törvényszékeknél több birói tagnak idejét vennék igénybe, következve az államnak azok elintézése több költségbe kerülne. Az 1. §-ban foglalt rendelkezések a birói hatóságot szabályozó törvények sértetlen fentartását czélozzák. A 2., 3., 4. §§-hoz. A perrendtartás 30., 31., 32. §§. állítják fel a birói illetőségnek alapszabályát; a törvény rendelkezéseinek tehát határozottaknak, minden kételyt kizáróknak, s lehetőleg kimerítőknek kellene lenniök; már pedig ez nem igy van; a 30. §-ban foglalt azon kitétel, a mennyiben a kötelezettség teljesítésére bizonyos hely kikötve nincs, mely kivételnek a 35. §-ban mint szabálynak van helye, teljesen lerontja a 30. §. azon szabályát, mely szerint a birói illetőséget alperes rendes lakhelye szabályozza. Azonfelül e §§-okban a lakhely, állandó szállás, tartózkodási hely részint mint különböző, részint mint hasonértelmü kifejezések használtatnak. A 32. §. nem tesz különbséget a fő- és mellékkötelezettségben álló alperesek között. Végre hiányzik a törvényben a rendelkezés azokra nézve, kiknek tartózkodási helye külföldön van, vagy ismeretlen. Nem csoda tehát, hogy az illetőségi alapszabály tökélytelensége miatt annyi illetékességi kifogás és ezeknek hibás elintézése miatt annyi semmiségi panasz támad. A törvényjavaslat 2., 3., 4. §-ait a perrendtartás 30., 31., 32. §§-nak tökélytelensége indokolja. Az 5. §-hoz. Az idegenek birói illetőségét a perrendtartás 34. §-a a, kivételes illetőségi szabályok felállítása előtt szabályozván, a gyakorlatban az iránt merült fel kétely, érvényesek-e a külföldiekre nézve a kivételes illetőségi szabályok. Például ha a külföldi nem tartózkodik többé Magyarországon s itt birtoka sincs, vájjon beperelhető-e azon kár megtérítése végett, melyet itteni tartózkodása alatt okozott, a kártétel helyének bírósága előtt? Ezen kételynek kíván az 5. §. véget vetni. A 6. §-hoz. A perrendtartásban több oly külön illetőségi szabály hiányzik, mely más államok perrendtartásaiban előfordul; azoknak hiányát a gyakorlat pótolja; azonban a peres ügyek két nemére nézve a hiány pótlását a gyakorlatra bizni nem lehet, t. i. a tilos cselekményekből és a bérleti és haszonbérleti viszonyból származó keresetekre nézve. Ezen ügyek legnagyobb része a sommás eljárás alá tartozik, és a törvény hiánya miatt ezen ügyek azon esetekben, a midőn alperes lakhelye és a kártétel helye vagy a bérlemény különböző bíróságok területén fekszik, illetékességi kifogásokkal bonyo-