Képviselőházi irományok, 1872. XVII. kötet • 694-754. sz.
Irományszámok - 1872-712. Vidliczkay József határozati javaslata az államkölcsön törlesztése tárgyában - 1872-713. Vallás- és közokt. minister jelentése az izraelita iskola-alap tárgyában
713. SZÁM. 101 Ép oly eredménytelen maradt a második, noha sokkal jelentékenyebb kezdeményezés. Az 1832|6-iki országgyűlés előtt működött országos bizottság munkálatai közt a zsidókról szóló törvényjavaslatban többi közt az is foglaltatik, hogy vallásos szolgálatra, vagyis rabbivá jövőben csak oly egyének legyenek választhatók, kik nyilvános felügyelet alatt nyertek hivatásukra előkészítő oktatást, s képesek az anyakönyveket az országos nyelveken vezetni. Az országos bizottság e javaslata is sok •egyéb munkájával együtt papíron maradt. De csakhamar a zsidóság kebeléből eredő szózatokban talált viszhangra. A magdeburgi rabbi dr. Philippson ugyanis, a máig fenálló „Allgemeine Zeitung des Judenthums" alapitója s kiadója, ki felekezetének művelődése és haladása körül kiváló érdemeket szerzett magának, 1837-ben felhívást bocsátott ki egy zsidó theologiai tanintézet felállítása végett adakozások gyűjtésére, s nyilván kifejezte, hogy ez intézet a magyarországi zsidóknak is nyitva és szolgálatára álland. A magyar királyi helytartótanács azonban az e czélra való adakozást, illetőleg az adományoknak külföldre küldését eltiltván, ezzel annál elevenebbé tette az óhajtást a zsidóság haladni kivánó részénél ily intézetnek benn a hazában birhatására. E közóhajtásnak a magyar zsidóság részéről először Löw Lipót, a magyar zsidó-irodalom és theologia terén oly jelesen ismert szegedi főrabbi adott, a „Pesti Hírlap" 1844. június 2-iki számában hatályos kifejezést. A rabbi-seminarium felállításának ügye már ekkor, tehát harmincz évvel ezelőtt, megértnek látszott. Az épen együtt ült országgyűlésen ismét szóba jött a zsidó-ügy. S az alsó tábla 1844. szeptember 6-iki kerületi ülésben egy követ a Galicziából bevándorolt zsidó-rabbik tudatlanságát ecsetelvén, indítványt tőn egy központi rabbi-iskolának Pesten leendő felállítására. Indítványa elfogadtatott, s a rendek szeptember 28-án tartott gyűlésében megerősíttetett a határozat, mely szerint a magyarországi izraelita felekezet a rabbi-seminarium felállítására kötelezendő. *) A törvényjavaslat azonban a felsőházban (nem ugyan a rabbi-seminariumot illető, hanem egyéb kifogások miatt) nem ment keresztül, s igy nem válhatott törvénynyé. Ez 1848 előtti, bár eredményre nem vezetett kísérletek, s kivált a legutóbbi, annyit mindenesetre bizonyít, hogy ő felsége, midőn sokszor emiitett 1856-iki legfelsőbb elhatározásában az általa izraelita iskolai czélokra szentelt alap rendeltetési czéljául első helyen a rabbi-képezdét tűzte ki, ez által sok oldalról érzett, s már a törvényhozás egyik faktoránál is illetékesen nyilvánult szükségnek felelt meg. Az 1850. szeptember 20-iki legfelsőbb elhatározás az ügynek eddigi legnagyobb akadályát: a pénzalap hiányát hárította el, megteremtvén az egy milliónyi izraelita iskolai alapot. Nem akarom ismételni mindazokat, miket az alap történetére vonatkozólag már az I. pontban elmondottam. Csak utalok arra, hogy az 1850-iki legfelsőbb elhatározás után az izraelita-alapnak minő czélokra leendő fordítása iránt zsidó-bizalmi férfiakkal folytatott tanácskozmányokban hangsúlyoztatok a rabbi-seminarium felállításának elsőrendű szüksége, bár másfelől már ekkor mutatkozott az orthodox részről az intézet elleni ellenszenv. A tanácskozás végett összehívott bizalmi férfiak, köztük a pesti, szegedi, székesfehérvári és győri rabbik által a zsidó vallási és közoktatási ügyek szabályozására kidolgozott kimerítő szabályzat, midőn egyfelől a rabbi-képző intézet felállítását kimondja, s a hitközségeket köteleztetni kívánja, hogy jövőre csak oly rabbit választhassanak, a ki e tanintézettől rabbi-képesitvényt bir felmutatni, egyszers*) A törvényjavaslat szövegének idevonatkozó része igy szól 8. §.: „A zsidók számára Pesten egy külön rabbi- és népiskola-tanítóképző központi intézet felállítása rendeltetik." 11. §. „Az országbeli minden zsidók a Pesten felállítandó rabbi- és népiskola-tanítóképző központi intézet fenállása költségei fedezésére évenként az ő feljelentésük után, a királyi helytartótanács által helybenhagyandó sommát fizetni tartoznak, mely reájuk más közköltségeikre használandó kulcs és mód szerint, maguk közt és maguk által kivetendő. (Az 1843/4. magyarországi közgyűlések Írásai IV. kötet, 302. szám.)
