Képviselőházi irományok, 1872. XVII. kötet • 694-754. sz.

Irományszámok - 1872-712. Vidliczkay József határozati javaslata az államkölcsön törlesztése tárgyában - 1872-713. Vallás- és közokt. minister jelentése az izraelita iskola-alap tárgyában

S4 713. SZÁM. és közoktatásügyi minister iratai 1874: 13.879.), abban a helyzetben vagyok, hogy a fentebb vázolt tényállásból, meggyőződésem szerint, biztosan kivonható következményeket a következőkben terjeszthetem a tisztelt képviselőház elébe. 1. Hogy ezen izraelita iskolai alap alapitójának ő felsége tekintendő, mint a ki a magyarországi izraelitáira 1849-ben kivetett birság teljes elengedését azon feltételhez kötötte, hogy a helyett egy saját izraelita egyházi s iskolai alap alkotására az ország összes izraelitái által egy millió forint tétessék össze, később pedig az egyházi czélok elmellőzésével ezen alapot kizárólag izraelita iskolai és közoktatási czélokra szolgáló állami alapnak nyilvánította. Az alap eredetét illető eme felfogással szemben, nézetem szerint, nem állhat meg a képviselőházhoz beadott kérvényekben, és pedig mindkét részről hangsúlyozott ama nézet, mintha a szóban forgó alap nem birna állami alap jellegével, s az a feletti rendelkezés kizárólag és korlátlanul illethetné az izraeliták egyetemét. Jelesen „a magyar- és erdélyországi autonóm izraelita orthodox hitfelekezet közvetitő bizottságának" elnöke Reich Ignácz aláírásával f. évi febr. 24-én benyújtott — s az ugyanazon párt részéről 309. egyező szövegű példányában beadott kérvények tartalmával lényegben egyező, de azt még bővebb indokolással tartalmazó — kérvény arra alapítja ebbeli nézetét, hogy a szóban forgó iskolai alap, — szerinte köztudomásilag — „azon hadisarczból származnék, melylyel Haynau a magyarországi izraelitákat sújtotta azért, mert az 1848 — 9-iki szabadságharczban résztvettek." Holott a fentebb előadott tényállásból világos, hogy azon hadisarczot ő felsége 1850. szeptember 20-iki legfelsőbb elhatározásával teljesen elengedte, s e részben minden további eljárást teljesen és végleg megszüntetett. Elengedtetvén a hadisarcz, abból semmi nem is származhatik. Annál kevésbé jöhet az attól függetlenül alkotott iskolai alap oly szempont alá, mint egyéb, az 1849 utáni időszakban elkobzott, s később vagy kegyelmi ténynyel, vagy az alkotmány helyreállításával tulajdonosaiknak visszaadott magánjavak. Szintoly kevéssé szabatos az érintett kérvény azon kifejezése is, hogy ő felsége a hadisarcz-összeget „az izraelitáknak iskolai czélokra visszaajándékozni méltóztatott", és hogy „erre vonatkozólag 1856-ban az akkori bécsi cultusministerium egy rendeletet bocsátott ki, melyben mondatik, hogy ő felsége legmagasabb óhajtása volna, miszerint ezen iskola-alap a többek közt 5 izr. minta-főtanoda fentartására fordittassék. s továbbá az össz-birodalom számára felállítandó rabbinus-képző-intézet költségeihez a többi koronaországok hozzájárulása arányában a magyarországi zsidókra eső hányad ezen alapból fedeztessék", — mert ő felsége nem hajtatván be a hadisarczot, nem is ajándékozhatta azt vissza az izraelitáknak; nem is ajándékozott nekik, — az ajándékok szó tulajdonképi, feltétlen értelmében semmit, hanem elrendelte egy izraelita (vallási és) iskolai alap megalkotását, s ezen alapról 1856. legf. elhatározásában is. mint , általa a magyarországi zsidóság iskolai és közoktatási czéljaira szentelt alapról" szól; szó sincs tehát arról, hogy — mint állíttatik — ez alap hovaforditása iránt ő felségének egyszerű, vagy épen feltételes óhajtása („óhajtása volna") fejeztetett volna ki egy ministeri rendelettel; ellenkezőleg ő felségének, mint alapitónak, akarata van közvetlenül legfelsőbb elhatározás alakjában kifejezve. Nem alaposabb ugyanazon kérvény további okoskodása sem, mely szerint „az 1856. évi bécsi cultusministeri rendelet (helyesebben a legfelsőbb elhatározás) az 1867-iki közjogi kiegyezés inaugurálása következtében ama básist vesztette, melyen egyedül fenállhatott; a közjogi kiegyezés perczétől fogva megszűntek mindazon confiscatiók, melyek az 1848 — 9-iki szabadság mozgalom elnyomásával keletkeztek; a Haynau által a zsidókra rótt hadisarcz elvesztette előbbi jellegét, és a zsidóságnak az iskolai alap iránt korlátlan rendelkezési joga elismertetett"; — mert a fentebbiekből már kitűnik, hogy az iskolai alapnak a sokszor emiitett hadisarczczal, mely soha be nem hajtatott, ugyanazonositása, annál inkább a confiscált vagyonokkal párthuzamba tétele egyáltalában nélkülöz minden alapot; és mert „az 1867-iki közjogi kiegyezés", vagy helyesebben mondva: az or-