Képviselőházi irományok, 1872. XVI. kötet • 659-693. sz.

Irományszámok - 1872-670. Törvényjavaslat, a honvédelmi ministerium hivatalainak elhelyezésére Budapesten a várban emelendő államépületről s az erre megkivántató költségek fedezéséről

G70. SZÁM. 157 A 2. és 7. §§-at illetőleg, figyelemmel egyrészt az 1868. XLIV. törvényczikk rendelkezéseire, tekintettel másrészt ugy a közjegyzői intézmény által elérni óhajtott czélokra, mint a közjegyzőt saját költségén igénybe vevő közönség érdekeire is, a bizottság a 2-ik §. 4-ik sorában ezen szavak után „teljesen birja" ezen szavakat „az 1868: XLIV. törvényczikk 27. §-ban megszabott kellékeknek megfelelni képes" felvétetni kéri. A 7. szakaszt illetőleg a központi bizottság azon nézetből indult ki, hogy miután az okiratok nyelvét illetőleg, főleg a közönség érdeke lehet irányadó, de meg ugy a törvény, mint a fenálló gyakorlat és szokás szerint az egyes nem-magyar ajkú polgárok azon jogát, mely szerint magánjogi ügyeikben egymás között anyanyelvüket használhatják, kérdésbe vonni nem lehet, az okiratok kiállítását a 7. szakaszban körülirt jogosítvány alapján bármely nyelven megengedhetőnek véli, s azért ugy a 7., mint a 60., 78. és 91. §§-at változatlanul elfogadni kéri. Az 54. §-t illetőleg a központi bizottság átlátván azt, hogy a fel- és lemenő ágbeli rokonok, valamint a testvérek között az érdekközönség s ebből kifolyó viszonyok a kötelező közjegyzőségnek kiterjesztését ugy az érintett rokonok, mint más 3-ik személyek érdekei tekintetéből épen annyira szükségessé teszik, mint a házastársaknál, ennélfogva elvben és lényegében az 54. §-hoz beadott módositványt a bizottság elfogadta ugyan, azonban a módosító által benyújtott szövegezés helyett a következő szöveget ajánlja. 54. §. „A jogügylet érvényességéhez közjegyzői okirat megkívántatik : a) fel- és lemenő ágbeli vérrokonok, testvérek és házastársak között kötött adásvevési-^ csere-, életjáradéki és kölcsönszerződéseknél, valamint egyéb okiratoknál, melyekben az említett személyek egymás irányában adósságot vállalnak; b) ugyanazon személyek között kötött ajándékozási szerződéseknél, ha az ajándékozott tárgy át nem adatott; c) hozomány átvételéről kiállított elismervényeknél, akár a házastárs, akár más részére állíttatik ki; d) minden jogügyletnél, melyet vakok, olvasni nem tudó siketek vagy irni nem tudó némák és siketnémák élők közt kötnek, a mennyiben a jogügylet megkötésénél személyesen közbenjárnak. A mennyiben a törvény egyéb esetben valamely jogügylet megkötéséhez bírói vagy közjegyzői közbenjárást követel, azon törvényszabályok érintetlenül hagyatnak." A 111., 118. és 138. §§-ok gondos áttanulmányozásából meggyőződött ugyan a bizottság hogy a 111. és 138. §§-ok mellett valaki ellen egy jogügyletről felvett közjegyzői okirat több kiadványa, alapján egy időben a végrehajtás több helyen kérhető, sőt elrendelhető, azonban, miután a bizottság ily eshetőséget csak renkivüli esetekben képzelhet, ily esetekben pedig a visszaélések ellen ugy a kifogás, mint a bünfenyitő eljárás kellő correctivumot képez, ennélfogva a 111. és 138. §§-at változatlanul elfogadni kéri. A 117. §-ban a tisztelt ház által elfogadott ezen módositványt „rendszerint" azon okból kihagyatni kéri a bizottság, mivel ezen kifejezés rendkívül sök téves magyarázatra s csaknem minden végrehajtási esetnél a kifogás megtételére adna alkalmat. A bizottság azonban világosabb szöveg kedvéért a §. két első sorát következő mondattal felcserélni kéri: „A kifogások feletti eljárásnál a 113. §. a) és e) pontjaiban foglalt esetek kivételével csak is okiratok szolgálhatnak bizonyítékul." A 182. §-hoz tett indítványt a bizottság szinte helyeselvén s magáévá tevén, e tekintetben a legszigorúbb fenyítést kívánja alkalmazni s azért a 184. §-ban az elmozdithatás esetei közé f) pont