Képviselőházi irományok, 1872. XIII. kötet • 622-648. sz.
Irományszámok - 1872-648. A IX-es albizottság jelentése a 21-es bizottsághoz
194 648. SZÁM. Az albizottság az északi államvaspályáknál ez alkalommal nagyobb tariffa-emelést nem hozhat javaslatba annál, a melyet maga a minister az üzlet eredményei alapján mint olyant ajánl, mely a forgalmat nem csökkenti, és igy a jövedelem fokozása szempontjából biztosnak tekinthető, s itt csak is arra akar még utalni, hogy az üzleti költségekben eszközlendő megtakarítások által kell az államvasutak tiszta jövedelmének emelésére leginkább törekedni. A fentebbi eredmények azonban az összes állampályák hálózata után, melybe 1874. végéig az időközi kamatokkal együtt oly nagy összegek épittettek be, melyeknek névszerinti értéke és valóságos terhe még nagyobb, oly kedvezőtlenek: hogy az albizottság kénytelen kijelenteni azon nézetét, hogy ha a ministerium ezen bajt a legközelebbi jövőben a forgalmi érdekek szempontjából is netalán megengedett tariffa-emelés, főleg azonban az üzleti kiadások apasztása és egyéb az üzlet körében életbeléptetendő rendszabályok által nem orvosolja, kénytelen lesz az ország az államvasutak állami kezelésével felhagyni, mert bármily nagy fontosságot tulajdonítson az albizottság azon tekintetnek, hogy ezen a közforgalomra oly nagy jelentőségű vonalokat az állam kezelje, az állam jelen pénzügyi helyzetében oly nagy kamat-veszteséggel és pénzáldozattal a kezelést nem folytathatja. Az államvas utakra nézve még a következő javaslatot teszi az albizottság: Az állami vasutaknál két gyár van, az egyik a forgalmi eszközök kijavításával, a másik uj gépek és kocsik előállításával foglalkozik. Az állam gyári üzletet nem folytathat, nem teheti ezt főleg a jelen pénzügyi helyzetben; azért a két gyár közül az, a mely uj gépek és kocsik előállításával foglalkozik, mihelyt kedvező alkalom kínálkozik, elárusitás utján a magán ipar kezébe lesz bocsátandó. A közmunka- és közlekedési ministerium rendkívüli kiadásai: A budapesti dunarész szabályozása költségei 1,220.000 frt és a margitszigeti hid építésére ' . 1,057.000 „ Ezen költségek végrészleteket képeznek, a megkezdett munkálatoknak befejezésére szükségesek és igy meg nem tagadhatók. Mindkét összeg a törvény értelmében a sorsolási kölcsönből fedezendő és a mennyiben a sorsolási kölcsönből részint a kormány, részint a törvényhozás által utalványozott előlegek be fognak folyni, a befolyó összegek ezen költségekre lesznek fordítandók. A mennyiben ezen követelések folyóvá nem tétethetnének, 1875-ben az államkincstárnak kell ezen összegeket előlegezni. Vasutépitészeti felügyelőség. Az albizottság tekintettel arra, hogy a vasutépitészeti ügyek lebonyolítása mindinkább közelebb jut a befejezéshez, és a közelebbi jövőben az ország pénzügyi helyzete csak az elodázhatlanul szükséges vasutvonalak építését fogja megengedni, az ezen czimen előirányzott összeget leszállithatónak tartja, és pedig, miután a fentebbi szempontokon kívül, még a dologi kiadások között is jelentékeny összegek lesznek megtakaríthatók, az előirányzott 150.000 forintból 70.000 forintot megtakarithatónak, és igy 80.000 frtot elégségesnek tart. A felügyeletnek rendezése általában szükségesnek mutatkozik, ennek megtörténte után ezen felügyelőség a megállapítandó uj szervezetbe lesz beillesztendő a rendes kiadások között. A budapesti összekötő vasútra. 1875-re . . . . -.-...•. 2,000.000 frt van felvéve 1876-ra . . 2,000.000 „ „ 1877-re . ' 750.000 „ „
