Képviselőházi irományok, 1872. XIII. kötet • 622-648. sz.

Irományszámok - 1872-648. A IX-es albizottság jelentése a 21-es bizottsághoz

648. SZÁM. 187 Bányászat kiadási előirányzata. Az albizottság ezúttal is hangsúlyozza azon elvet, mely annyi alkalommal lett már kimondva, hogy az állam hivatásában nem áll gyári üzleteknek folytatása; nem illetheti az főleg a jelen viszonyok között, midőn a pénzügyi helyzet a különben üzleti szempontból talán kivánatos beruházások eszközlését nem engedi meg s másrészt az állam a jövő kedvezőbb üzleti viszonyainak érdekében is nehezen nélkülözheti azon jövedelmet, melyet az államvagyon ezen részének tőkeértéke képvisel és melyet ma az állam nagyrészt az állami kezelés miatt nem élvezhet. A fémbányák általában azon állami tekinteteknél fogva, a melyek azoknak fenállásához kctvék, megtartandok ugyan, de a fémbányák közül is azokat, melyek állandó jelentékeny hiánynyal és igy világos kárral dolgoznak, csak azon esetben tartsa fen az állam tovább is, ha fennállásuk közgazdasági tekintetből, a magán iparra vagy a többi bányamüvekre való hatásánál fogva kivánatos vágy azon oknál fogva szükséges, mert egy egész vidék lakossága abból veszi keresetforrását. A vasmüvek azonban átalában a magán ipar kezeibe lesznek bocsátandók, és az államkincstár érdekeinek szemmel tartása mellett átalában fokozatosan mind eladandók, mihelyt erre kedvező alkalom ajánlkozik. A mennyiben eladásuk nem történhetik meg azonnal, addig is, mig viszonylag kedvező feltételek mellett rendre ezen utón értékesíttetnek: azon vasmüveknek üzemei, melyek az utolsó évek alatt történt folytonos beruházások daczára is állandó hiányt mutatnak fel, oly mérvben szoríttassák meg, hogy az legalább saját költségeit fedezze, és az államkincstár az üzem hiányát ne legyen kénytelen pótolni. A mennyiben még ez sem mutatkoznék lehetségesnek, az ily üzemek megszüntetendők. Kőszén bányák. A kőszénbányák értékesitése is legelőnyösebben csak ugy történhetik, ha elfogadható feltételek mellett a magániparnak adatnak át, és pedig a mennyiben a körülmények megengedik vagy igy kivannak, a vasmüvekkel kapcsolatosan lesznek eladás vagy bérbeadás utján hasznositandók. Addig is azonban, mig ez megtörténhetik, nem áldozhat az államkincstár azoknak üzemére oly nagy s milliókat meghaladó összegeket, minőket az utolsó évek zárszámadásai is, daczára a jelentékeny beruházásoknak, a kőszénbányák tényleges hiányaként felmutatnak. És igy az albizottság véleménye szerint: ujabb beruházások a kőszénbányákba ne történjenek, a feltárások a nélkülözhetlen szükségre korlátoztassanak, a feltárt bányák üzemeiben is oly megtakarítások létesíttessenek, hogy a költségek leszállítás által a bevételek az üzleti kiadásokat lehetőleg fedezzék és az állampénztár azokat pótolni ne legyen többé kénytelen. Addig is tehát, a mig ezen bányáknak értékesitése a magánipar utján megtörténhetnék — a mire a jelen pillanat kedvezőnek nem mondható, — ezen utón kell a hiányok kisebbítésére törekedni. Az albizottság a bánya-müvek eladásából azonban nem vesz fel a költségvetési mérlegbe ezúttal semmi bevételt — mert az elárusitás vagy bérbeadás idejét és módozatait ma előre látni nem lehet, az évi költségvetések tárgyalásánál lesz ennek helye. A fentebbiek alapján azonban 1875-re , 250,000 frt 1876-ra , , 300.000 „ és 1877-re 300.000 „ levonást hoz a bányászat kiadásainál javaslatba. As államnyomdára nézve megjegyzi az albizottság, hogy az az egyetemi nyomdával mielőbb egyesítendő lesz; az albizottság tudomására hozza a tisztelt bizottságnak a ministerium azon kijelentését, hogy a tettleges egyesítés elrendeltetett és annak keresztülvitele a helyiségek kérdésének elintézése után meg is fog történni. 24*