Képviselőházi irományok, 1872. XIII. kötet • 622-648. sz.
Irományszámok - 1872-648. A IX-es albizottság jelentése a 21-es bizottsághoz
648. SZÁM. 179 A megye központján levő állami pénztár minden hónap lejártával a befolyt egyenes adókból azon arányban fogja a megye hatóságának a házi adót javára irni, a mely arányban áll a házi adó összege a befolyt állami adók összegéhez. Ezen arányban fognak a megyei közigazgatási költségek fedezésére szükséges pénzösszegek a megyének terhére iratni; a költségek utalványozása a megye terhére a megyében levő pénztáraknál az utalványozási joggal biró megyei tisztviselő utalványai alapján történik. Nehogy azonban a megyei közigazgatás a kellő pénz hiánya miatt megakadjon: az állam a megyék számára, összes bázi adójuk egy negyed részének erejéig egyszer mindenkorra előleges hitelt nyit, melyet a megyék szükség esetében esetleg felhasználhatnak.' Ezen hitelre nézve minden év végével megtörténik a leszámolás és kiegyenlítés a megye és az állami adópénztár között. Ezen leszámolás és kiegyenlítés módozatait a törvény állapítja meg. Miután a megyék a közigazgatási teendők egy jelentékeny részét teljesitik, méltányosnak tartja az albizottság, hogy minden egyes megyének egyenes adójából ezen czimen egy bizonyos százalék átengedtessék. E százalék 10°/ 0-ban lenne megállapítandó. Azon esetben azonban, ha az illető törvényhatóság egyenes adója 10%-ának összege meghaladná azon javadalmazást, a melyben addig részesült: ilyen törvényhatóságnak egyenes adójából csak azon összeg engedtetik át, a melyet az állampénztárból eddig élvezett s igy egy megyének sem engedtetik át nagyobb összeg, mint a mennyiben eddig közvetlen állami javadalmazás czimén részesült. Az igy eszközölhető megtakarítás az állam-kincstár javára esik. Habár az albizottság azon véleményben van is, hogy a megyei házi pénztár a tervezett uj nagy mérvű területi átalakítások nélkül is életbeléptetendő: el kell ismernie azt, hogy a házi pénztár életbeléptetésének következményeként azon törvényhatóságok, a melyek az adózók tulterheltetése nélkül közigazgatási szükségleteiket nem képesek fedezni, más törvényhatóságokkal lesznek egyesitendők. Ennek következtében feltétlenül szükségessé válik, hogy oly megyék, a melyek a jó közigazgatás szempontjából szükséges hatósági kiadásaikat egyéb segédforrásaikon kivül egyenes államadójuknak 20 maximális százalékával, beleértve abba az állam által átengedett adóhányadot sem képesek fedezni: összekapcsoltassanak más megyével, esetleg megyékkel. Ezek és a velük szomszédos törvényhatóságok a ministerium által kihallgatandók és reájuk vonatkozólag törvényjavaslat terjesztendő elő. Fennhagyatik egyébiránt a többi törvényhatóságnak azon jog, hogy habár a 20°/ 0 maximumon belül tudnák is fedezni kiadásaikat, de ezt magukra nézve terhelőnek tartanák, az egyesülés vagy területük más módon szabályozása iránt folyamodhassanak, mely esetben ezekre vonatkozólag is a fentebbi mód lesz követendő. A házi pénztár szempontjából szükséges intézkedéseken kivül még módositandó lesz a jelenleg fennálló törvény több irányban. Módositást lát az albizottság erős, életképes önkormányzattal biró törvényhatóságok megteremtése czéljából a kisebb sz. királyi és törvényhatósági joggal biró városokra nézve szükségesnek. De ezenkívül némely intézkedéseket követel a közigazgatás rendezésének tekintete is főleg annálfogva, mert az albizottság javaslatai szerint több nem csekély fontossággal biró közigazgatási teendők, melyek eddig államilag kezeltettek, a megyék hatásköréhez utasíttatnának. A mi mindenekelőtt a jelenleg törvényhatósági joggal felruházott városokat illeti, ezekre nézve az albizottság véleménye az, hogy a városok a nagyobb népességű, vagyonosabb, fejlettebb iparral és kereskedelemmel biró városok kivételével a megyékkel egyesitendők. Eziránt az illető érdekeltek meghallgatása után törvényjavaslat lesz előterjesztendő az országgyűlés elé. Az albizottság 23*
