Képviselőházi irományok, 1872. XIII. kötet • 622-648. sz.
Irományszámok - 1872-642. Törvényjavaslat, a fizetési meghagyásokról
642. SZÁM. 143 által, mely államok törvényhozó hatalmai egymás után siettek e felette gyakorlatinak bizonyult eljárást jogintézményeik közé beültetni. A legutóbbi évek alatt Hessen és Szászország törekszik ezt meghonosítani, sőt több kitűnő javaslat s beható előmunkálat után legközelebb az általános német polgári perrendtartásba felvétele is elhatároztatott. Mindezek daczára is méltán merülhet fel a kérdés: vajon ennek behozatala nálunk czélszerünek fog-e bizonyulni, összhangzatba hozható-e ez jogintézményeinkkel s megfelel-e a nép felfogásának annyira legalább, hogy belőle némi gyakorlati haszon méltán várható legyen? Annyi bizonyos, hogy ha e kérdésekre függőben tartjuk is a feleletet, s ha ez eljárás elvi jogosultságától eltekintünk is: fontos okok utalnak arra bennünket, hogy ennek behozatalával legalább is komoly kísérletet tegyünk. A peres ügyek száma a bíróságok rendezése óta különösen a járásbíróságoknál oly nagy mérvben szaporodik, hogy minden intézkedést, mely a bíróságok terheinek könnyítésére a hazai tapasztalatok vagy külföldi példák nyomán alkalmasnak mutatkozik, mielőbb foganatosítani siessünk. S a fölött alig lehet kétség, hogy a meghagyási eljárás is az ilyen intézkedések közé tartozik. Vajon ezen törvényjavaslat szerint az összes polgári kereseteknek hány százalékát képezhetik az ezen eljárás alá vonható követelések: erre nálunk megfelelő gyakorlat hiányában szabatos feleletet előre adni lehetetlen. Azonban, ha tekintetbe vesszük, hogy Badenben a polgármesteri bíróságok elé utalt keresetek 90°jo, az egyéb bíróságok elé utalt kereseteknek pedig 80°|o-a ezen eljárás alá vonható s tényleg vonatik is; ha tekintetbe vesszük, hogy Poroszország keleti tartományaiban az összes polgári keresetek 75°|o-a, Hannoverben pedig 78°|o-a tartozik a meghagyási eljárás alá, s végre ha tekintetbe vesszük, hogy a hannoveri törvény — a keresetek összegét és jogczimét együtt tekintve — körülbelül a polgári keresetek akkora százalékára terjeszti ki ez eljárást, a mekkorára a jelen törvényjavaslatban kitérjesztetni szándékoltatik: nálunk is biztosan lehet arra számítani, hogy a járásbíróságok elé utalt polgári kereseteknek legalább 60—70 °|o-a csakhamar ezen eljárás alá fog a felek által vonatni. Hogy ezen jelentékeny számból mennyi fog a meghagyás kibocsájtásával egyszerűen elintéztetni, mennyi fog a meghagyási eljárás szerint végrehajtás alá jönni, s végre mennyi ellen fog ellenmondás támasztatni: e tekintetben szintén csak a külföldi hasonló eljárás statistikai adataira lehet utalnunk egyelőre, azon adatokra, melyek az 1868., 1869. és 1870. évekről Németországban tüzetesen gyűjtettek. Ezen adatok szerint: Oldenburgban a fizetési meghagyásoknak csak 16 2 [3 °|o-a ellen támasztatott kifogás, 83*12 °|o-a ellenmondás nélkül egyszerűen vagy végrehajtás utján intéztetvén el. Poroszország keleti tartományaiban és Westfaliában a polgári kereseteknek 25 °|o-a egyáltalán nem tartozik a meghagyási eljárás alá, 32 °| 0-a ellenmondás következtében rendes peruton, 43 °| 0-a pedig a meghagyás kibocsájtásával egyszerűen intéztetett el. Hannoverben a keresetek 22 °| 0-a kizárólag rendes perutra tartozik, 9 °|o-a ellenmondás folytán rendes perre utasíttatott, 27 %-a ellenmondás nélkül, de végrehajtással, 42 %-a pedig ellenmondás és végrehajtás nélkül egyszerű meghagyással ért véget. Ausztriában a fizetési meghagyás tárgyában hozott és 1873. évi október hó 1-je óta érvényben levő törvény, azon rövid idő alatt, mely óta gyakorlatban van, igen kedvező eredményeket mutat fel. így október hóban az összes bécsi járásbíróságoknál 417 fizetési meghagyás bocsájtatott ki, és ezek közül összesen csak 56 esetben használtatott az ellenmondás. Hasonló kedvező eredmények pedig nem régen a brünni és a prágai főtörvényszékek területén működő járásbíróságok részéről is tétettek közzé. Vérmesnek kellene azon reményt tekintenünk, mely e peres intézmény életbeléptével nálunk is mindjárt és kezdetben ily kedvező eredményre számitana.
