Képviselőházi irományok, 1872. XII. kötet • 574-621. sz.
Irományszámok - 1872-611. Jelentése a képviselőház jogügyi bizottságának az ügyvédi rendtartás tárgyában beadott 289. számu törvényjavaslat tárgyalásáról
2. melléklet a 611. sz. irományhoz. 611. SZÁM. 283Különvélemény „az ügyvédi rendtartás tárgyában" 289. sz. alatt az igazságügyminister által bemutatott s a tisztelt képviselőház által a jogügyi bizottsághoz utasított s ez által elfogadott törvényjavaslat 5. §-ához. A jogügyi bizottság tisztelettel alulirt tagjai nem fogadhatják el a bizottság többsége által elfogadott azon rendelkezést, miszerint az ügyvéd-jelöltek csak négy évi joggyakorlat után bocsáttathatnának az ügyvédi vizsgálat letételére, s e részben az eddigi törvényes gyakorlat által megszabott két évet kivánják továbbra is megtartatni. Tisztelettel alulírtak e nézetünk támogatásánál mindenekelőtt a tisztelt minister által e törvényjavaslathoz csatolt indokolást veszszük vizsgálat alá. Ezen indokolás a 4—6. §§-hoz azt mondja, „miszerint az ügyvédtől megkövetelhető, hogy az általa tárgyalandó ügyekre vonatkozó összes törvényeket és rendeleteket elméletileg ugy, mint gyakorlatilag ismerje" — továbbá a B) pont alatt — „mert az ügyvéd teljes képesítése csak ezen hosszabb gyakorlat által biztosítható." Ezen indokolás első részéből semmit se vonunk le ; de tagadjuk annak másik részét, vagyis a belőle vont következtetést. Hogy az ügyvédnek nem csak elméleti képességgel, de gyakorlati ismeretekkel is kell birnia — nagyon természetes. Az elméleti kiképezést a tanfolyamon és államvizsgálatokon felül megadja és tanúsítja a tudorság (doctoratus), a mely ezen törvény által az ügyvédségnek oly nélkülözhetetlen feltételévé van téve, hogy a nélkül a jelölt az ügyvédi vizsgálatra sem lesz bocsátható. Ez annál szigorúbb intézkedés, mert most már maga a tanfolyam is több évre terjed, mint ezelőtt; — de mi e szigorúságot szívesen elfogadjuk, sőt azt is óhajtjuk, hogy a tanórák látogatásában ujabb időben tapasztalható hanyagság, például a félévi vizsgálatok behozatala által is megszüntettessék, valamint az ügyvédi vizsgálatoknál is minden kedvezés mellőztessék. De a mint elfogadjuk egyrészről ezen szigorúbb intézkedéseket az elméleti kiképzésre vonatkozólag, másrészről annál inkább kell elleneznünk a gyakorlati idő czélbavett megkétszereztetését; annál inkább — mondjuk — mert a fennebbi szigorúbb szabályok mellett erre még kevésbé van szükség; és mert, a mennyire óhajtjuk a jelöltek kellő kiképeztetését, — a melyet a tanfolyam megbővittetése, a szigorlatok és az ügyvédi szigorúbb vizsgálat által vélünk biztosítottnak: annyira kell másrészről elleneznünk minden rendszabályt, a mely a kellőleg képzett egyén elébe akadályt gördít, hogy pályáján önállóságra ne vergődhessek. Szükségesnek e hosszú gyakorlatot nem tartjuk azért sem, mert azon czélra, hogy a jelölt fogalmat nyerjen arról, miként kell az elméleti ismereteket a gyakorlatban felhasználni, mily alakot adni az iratoknak, miként érintkezni a hatóságokkal: 2 év is elég. Pedig a gyakorlatnak czélja csak ez lehet. — Arra, hogy a jelölt már teljesen begyakorlott ügyvéd legyen, mielőtt az ügyvédi vizsgálatra bocsáttatik — 4 év is kevés. Ezt már nem a gyakorlat, de a tapasztalás adja meg; és mi valóban azt hiszszük, hogy a 4 évi gyakorlat pártolói a tapasztalást összezavarják a gyakorlattal, és hogy a hosszas gyakorlat eszméje oly országból származik, a hol az ügyvédek száma is meg volt határozva. 36*
