Képviselőházi irományok, 1872. XII. kötet • 574-621. sz.
Irományszámok - 1872-611. Jelentése a képviselőház jogügyi bizottságának az ügyvédi rendtartás tárgyában beadott 289. számu törvényjavaslat tárgyalásáról
262 611. SZÁM. A 37-ik §-nál, mely ügyvédkedés megszűnte esetére a kihirdetést az ok megemlítésével rendelte meg, a bizottság kimondotta, hogy csak az általános ok legyen közzéteendő, nehogy az illetőre nézve minden további becsületes keresetmód elzárassék. A 41-ik §-nál a bizottság az eredeti szöveggel ellenkezőleg azon nézetét fejezte ki, hogy az ügyvéd az átvett iratokról mindig, inkább mint az előlegekről nyugtát kiállítani köteles, mely kötelezettség végre mindkét esetre kiterjesztetett. A 46-ik §-nál az eredeti javaslat az ügyvédet a képviselet megszűnte után a fél által átadott iratok megőrzéseért még 5 évi felelősséggel terhelte ; ezen felelősséget azonban a bizottság 3 évi időtartamra szállította le, s az iratok letételére nézve kimondotta, hogy azok akár bírói, akár közjegyzői kézhez letehetők. A 48. §-nál az eredeti szövegtől eltérőleg a bizottság kimondá, hogy az ügyvéd köteles közbenjárását megtagadni, mely meggyőződése, vagy a fél kijelentett szándéka szerint mások jogainak kijátszását czélozza; továbbá nem szabad az ügyvédnek ugyanegy időben, s ugyanazon vagy azzal lényeges összefüggésben álló ügyben egy felet képviselni. Az 54—57. §§-okban foglalt intézkedéseket némelyek a bizottsági tagok közül oda akarták változtatni, hogy az ügyvéd jutalomdiját sommás peruton kereshesse; volt vélemény arra nézve, hogy a kamara állapítsa meg diját, mely megállapítás fizetési meghagyás alapjául szolgáljon. A bizottság azonban a javaslatban lefektetett azon elvhez járult, hogy a kamara csak mint szakértő véleményadási joggal bírjon, s hogy az ügyvéd peres ügyekben a per bírósága, egyéb ügyekben személyes bírósága előtt diját megállapittatni köteles. — Ez értelemben a §§-ok részben módosíttatván, elfogadtattak. Az 58. §. eredeti szöveg szerint az ügyvéd könyveinek, levelezéseinek, fogalmazványainak teljes próbaerőt tulajdonított. Ugyanazt pártolták a bizottságnak némely tagjai is, mig mások csak félpróba-erővel akarták a nevezett bizonyítékokat felruházni. — Szavazásra bocsáttatván a kérdés, az utóbbi nézet nyert többséget. A 60-ik §. az ügyvédnek készpénzre és értékpapirosra megtartási jogot ad; a bizottság ezt azon hozzáadással fogadta el, hogy ezen megtartási jog csak a díj érték szerint követelt összeg erejéig álljon fen. A 84-ik §-nál az eredeti szöveg szerint a vizsgálatra kiküldött biztos a vádlott ügyvéd könyveit és iratait megvizsgálni jogosítva van; a bizottság ezt annyiban korlátolta, hogy csak a panasz tárgyát képező ügyre vonatkozó könyvek és iratok vizsgálhatók meg. Az átmeneti intézkedésekről szóló 114. §-nál a bizottság elfogadta azon elvet, hogy a jelen törvényjavaslatban foglalt szigorúbb határozmányok és feltételek az ügyvédség elnyerésére, a most már gyakorlatban lévő ügyvédjelöltekre, s a jogi tanfolyamat már megkezdett ifjakra ki ne hassanak. Végül, mivel a lényeges módosítások következtében a törvényjavaslat fejezeteinek és szakaszainak száma megváltozott, és mivel a számos irályi módosítások folytán a javaslatot újból szövegezni kellett, ennélfogva az újonnan szövegezett törvényjavaslatot */. alatt tisztelettel bemutatjuk, s a törvényjavaslat 5-ik §-ára vonatkozó két különvéleményt 2 •/. és 3 •/. alatt csatoljuk. Kelt Budapesten, 1874. február hó 22-én. Perczel Béla s. k., Matuska Péter s. k., a bizottság elnöke. előadó.
