Képviselőházi irományok, 1872. XII. kötet • 574-621. sz.

Irományszámok - 1872-574. A képviselőház tanügyi bizottságának jelentése „a középtanodai oktatásról” szóló törvényjavaslat tárgyában

574. SZÁM. 11 fogva joguk volt és van iskoláikban minden képesítés nélkül alkalmazni tanerőket, és másfelől az állami érdek is kellően biztosítva van itt azáltal, hogy ily képesítő vizsgálat csak a törvény kellékeinek megfelelő nyilvános főtanoda tanárképezdéjénél, s a minister megbizottjának részvétével tehető le. A törvényhozás feladata: majdan a fő tanodái törvény alkotásakor megállapítani az ily nem-állami főtanodák kellékeit. Jelenleg még egyetlen nem-állami tanárképezde sem létezik. Azonban e pontra vonatkozólag a bizottság három tagja különvéleményt jelentett be, mely jelentésünkhöz •/. alatt van mellékelve. A 61. §. (bizotts. szöveg) tulajdonképen a törvényhozás által a népiskolai 1868. évi XXXVIII. törvényczikk 24. és 25. §-aiban már kimondott elvnek a középtanodai intézeteknél is alkalmazása. Mindazon okok, melyek a törvényhozást arra birták, hogy ezen elvet a népoktatás körében érvényesítse, még nagyobb mértékben szólnak mellette a középtanodákat illetőleg. A községek és törvényhatóságok által fentartott avagy segélyezett középtanodák is rendesen közvagyonból s különböző hitfelekezetekhez tartozó lakosok adójából tartatnak fenn vagy gyámolittatnak. Ámde nem igazságtalan-e egy hitfelekezethez tartozó intézetet a más hitfelekezetüek adójából tartani fenn? Azonban másfelől a bizottság e §. szövegezésénél is ép ugy tekintettel volt a létező állapotokra, mint volt a törvényhozás az 1868. évi XXXVIII. törvényczikk 24. és 25. §-ainak megállapításakor. Az állami segélyezést megengedő s szabályozó 62. §. szerkesztésénél a bizottság a következő lényegesebb módosításokat eszköszlötte, t. i.: 1-ör, hogy a segélyezett tanintézet egyes tanárait minden esetben (tehát bármily mérvben ad az államsegélyt) az nevezze ki vagy válaszsza, a ki fizeti őket. 2-or, hogy államkormány csak azon esetben veheti igazgatása alá a segélyezett intézetet, ha azt az évi szükséglet felénél nagyobb összeggel segélyezi. Ez annyival méltányosabb, mert rendesen a segélyezett intézet adja a helyiségeket még akkor is, ha különben az évi szükségletnek csak felét képes szolgáltatni, s igy még ez esetben is ő járul az ügyhöz nagyobb részszel. 3-or, hogy ez állami segélyezés ne legyen minden esetben örök időkre szóló, hanem csak addig történjék, mig az illető tanintézet a segélyezést maga kivánja és szükségli. (62. §. e.) pont. Ezen intézkedést a bizottság azért is szükségesnek látja, mert most is vannak oly tanintézetek, melyek jelenleg meglehet csak államsegélylyel képesek a törvény szerint rendezkedni, de melyek számukra már letéteményezett hagyatékokból idővel nagy összegeket örökölnek. Hy intézeteket tehát ép oly kár volna most megszűnni engedni, mint örökségük elnyerése után az államnak segélyezni. 4-er, hogy a segélyezés minden esetében a kormány és a segélyezett fél között szerződés köttessék. (62. §. e.) pont második alinea.) Oly különfélék az egyes esetekben az ily segélyezésnél tekintetbe veendő körülmények, s megállapítandó részletesebb feltételek, hogy mindezek iránt intézkedni a törvényben nem lehet, holott másfelől, főleg állandóan segélyezni, közelebbi kölcsönös biztositások nélkül, hogy nem czélszerü, arra a gyakorlat is elég példát szolgáltat. 64. §. A törvény követelményeinek gyakorlati érvényt a kormány épen csak az ezen §-ban adott hatalommal szerezhet ott, hol a törvény iránti tisztelet s ügyszeretet nem birja az illetőket a nyilvános iskolatartás jogával járó kötelezettségeik teljesítésére, vagy a hol valamely középtanoda tökéletlen voltánál fogva a művelődésre károsabb hatással van, mint volna az, ha megszűnnék. Ily esetekre a bizottság sem gondolja a törvény rendeleteinek foganatosítását biztosithatni máskép, mint az által, hogy ha valamely tanintézet nem felel meg azon feltételeknek, a melyek alatt törvény szerint egyáitalán létezhetik nyilvános tanintézet; akkor az, bizonyos időközönkint alkalmazott 2*