Képviselőházi irományok, 1872. XII. kötet • 574-621. sz.

Irományszámok - 1872-590. Bánya-törvényjavaslat

134 590. SZÁM. mérvű megterheltetése semmikép nem igazolható, ezen illeték 20 frtról 4 frtra leszállittatott; ezen aránylag csekély illetéknek nem volt többé azon várt hatása a meddő foglalások akadályozásában. A meddő foglalást jelen törvénytervezet más eszközökkel, és talán biztosabb sikerrel igyekszik megakadályoztatni, t. i. az időnek meghatározása és főkép a munkakötelezettség kiszabása által. A jelen törvénytervezet szerint minden zártkörű kutatmánvban, melynek sugara 224 öl, hetenkint 72 órai munkát kell teljesíteni, tehát minden köznap legalább 12 óráig dolgoztatni. Ez a napibért csak 50 krral számitva, hetenkint 3 frtot tesz, és oly nagy teher, hogy e mellett az évi 4 frtnyi illeték tekintetbe sem jöhet. A mi a második indokot illeti, ez már elvileg téves, mert a bányavám a termeléstől és ennek értéke szerint fizettetik, tehát valamiért, minek már hasznát lehetett venni; a zártkutatmányi illeték pedig nem a termelést, hanem az amúgy is nagy koczkázattal járó felkeresési munkát terheli. Természetes tehát, hogy ezen illeték ellen a legnagyobb ellenszenv nyilatkozik, a mint is minden nemzetgazdászati elvekkel ellentétben áll. Igaz ugyan, hogy ezen illeték megszüntetése következtében a „ bányailletékek * czime alatt a költségvetésbe felvett jövedelem legközelebbi években némi apadást fog szenvedni. Erre nézve azonban megjegyzendő, hogy azon összegek, melyek ily czimen az utolsó két évi költségvetésbe felvétettek, csak a roppant szédelgésnek eredményei, melyek főkép Horvát-Slavonországban a zártkutatványok bejelentésében mutatkozott. E szédelgésnek megszűntével a zártkutatmányok is meg fognak szűnni, tehát az emiitett jövedelemre ugy sem lehet állandóan számítani. Ellenben minél szigorúbban fog a munkakötelezettség követeltetni, annál inkább fognak a zártkörű kutatmányok helyébe az adományozott bányatelkek lépni, s az ezekért fizetendő telekdij kevés év múlva pótolni fogja a megszüntetett zártkutatmányi illetéket, főkép, ha a kőszénbányászat a földbirtokos kénye alól felszabadittatik. A nagy költséggel, fáradozással és koczkázattal járó bányaipar némi könnyítésére a jelen törvénytervezetben megállapittatott, hogy bányaipari ügyekben a felek beadványai, a mennyiben a bélyegtörvény szerint nem lennének bélyegmentesek, kivétel nélkül a legkisebb beadványi bélyeggel láttassanak el, s hogy a bányahatósági okmányok bélyegmentesen adassanak ki. Bélyegmenteseknek nyilváníttattak továbbá a kutatási bejelentések és a bánya-szemlei jegyjőkönyvek, mivel a kutatási bejelentésnek bélyeggel való megterheltetése ellentétben lenne a törvény által kimondott általános kutatási bzabadsággal; a bánya-szemle pedig nem csak magán-, de államérdek végett is tartatik meg. A bánya-társpénztárak, mint jótékony czélu és nem nyerészkedés végett fenálló intézetek minden ügyeikre nézve bélyegmenteseknek mondattak ki. XIV. FEJEZET. A bányahatóságokról. A bányahatóságokra nézve főkép azon kérdés kivan megfontolást, vájjon szükséges-e a há~ romfoku felfolyamodást megtartani ? Ámbár az át. osztr. bányatörvényben a háromfoku bányahatóság elvileg meg volt határozva,ez mégis a bányaiparosokat ki nem elégítette, mivel a másodfokú bányahatósági teendőkkel nem egy szakértőkből álló testület, hanem a politikai helytartóságok ruháztattak fel. Magyarországban e minőségben a helytartótanács, Horvátországban az ottani volt kormány, Erdélyben az országos pénzügyi igazgatóság működött. Ezen hivatalok feloszlatása, illetőleg átalakítása