Képviselőházi irományok, 1872. XI. kötet • 537-573. sz.
Irományszámok - 1872-565. Törvényjavaslat, a keleti marhavész elleni intézkedésekről
565. SZÁM. 307 Magyarország ellenében gyakorolt ezen túlságos nagy szigor a külföldnek azon nagyrészt hibás feltevésében leli magyarázatát, hogy nálunk a marhavésznek sem behozatala, sem pedig elterjedése ellen alkalmas intézkedések elrendelve nincsenek, és ha lennének is, — mert törvény erejével nem birnak, — eredménynyel keresztül nem vitethetnek. Ámbár eme feltevés, miként emlitém, jórészt hibás, mivel igenis vannak jóllehet rendeleti utón életbeléptetett, de kimerítő és a veszély természetének és nagyságának helyes felfogására alapított rendszabályaink, és ép a legutóbbi évek tapasztalása bebizonyitá azt, hogy a kormány erélyes intézkedései és a törvényhatóságoknak többnyire dicsérendő közreműködése mellett a létező rendszabályok alapján is eléggé sikeresen küzdöttünk meg a vészszel: mégis bizonyos az, hogy eme rendszabályoknak törvény általi megállapítását immár tovább nem halaszthatjuk. Mert egyrészt ily fontos s a nemzeti vagyont oly közvetlenül érintő intézkedéseknek az ország belsejében is csak így biztosithatni teljes szigorral s e szerint sikerrel való végrehajtását, másrészt pedig csak ez utón győzhetjük le valahára azon bizalmatlanságot, melylyel a külföld részéről találkozunk s mely kereskedelmi érdekeinket oly érzékenyen sújtja. A főszempontok, melyekből ily törvény szerkesztésénél kiindulni kell, az előrebocsátottakból önként folynak, és következőkben nyilvánulnak: 1. szarvasmarhánk egészségi állapotának biztosítása, és 2. a külföld bizalmának megnyerése és annak szilárdítása. A szarvasmarha egészségi állapotának megóvására vonatkozó intézkedések megállapításánál szem előtt kell tartani a keleti marhavész eredetét, természetét és elterjedési módját. A meddig a történelmi hagyományok terjednek, ezen ragályos járvány mindenkor a keletről jött. (Ennek nyomát már id. Pliniusnál találjuk.) A jelen század franczia hadjáratai után (midőn a marhavész a szövetségesek seregeivel jutott Francziaországba) az 1828. évi orosz-török háborúig szünet állott be, — ekkor az Oroszország belsejéből jövő ökör-szállitmányok közt Bessarabiában ütött ki, és onnan Moldva, Oláhország és Erdélyen, másrészről pedig Gács és Morvaországokon át érkezett Magyarországba, és nálunk egész 1842. évig szakadatlanul fentartotta magát. 1848 — 1849-ben ismét az orosz hadsereg marhaszállitmányaival hozatott be, minden erőfeszítések daczára egész 1856. évig tartván fenn magát. 1861. és 1868. években ismét Moldva-Oláhország felől hurczoltatott be, s végre utolsó betörése is Odessán át Törökországba s onnan a bosniai marhával 1872. évi szeptemberben hazánk alsó megyeibe a ragálynak keleti eredetére mutat. Ha tehát ezen tények és a szakértők egybehangzó ítélete azt bizonyítják, hogy a marhavész kiválóan Oroszország ázsiai tartományaiban támad eredetileg, és mint kész ragály hurczoltatik be hozzánk, másfelől be van bizonyítva, hogy a behozott ragály által szarvasmarhánknál előidézett betegség lefolyásában ugyanazon ragályt megújító természettel bír, és ezen tulajdonánál fogva darabról darabra falkáról falkára, egy helyről a másikra oly módon és irányban származik át, a mint azt a közlekedés többé vagy kevésbé elősegíti. Az épen fejtegetett tények megállapítása után a főszempontig, melyekhez a vész elleni intézkedéseknek alkalmazkodniuk kell, s melyek a bemutatott törvényjavaslat készítésénél is irányadók voltak, elejétől fogva meg voltak adva. De rendelkezésünkre állott és irányadó volt a törvényjavaslat készítésénél egy egész sora az erre vonatkozó alaptételeknek is, miket egy európai nemzetközi értekezlet tekintélye szentesitett. A keleti marhavésznek az utolsó évtizedek alatt egész Európára nehezedett csapásai ugyanis azon meggyőződést érlelvén meg az európai államokban, hogy a járvány legyőzése csak valamennyiek erélyes és egyöntetű eljárása mellett várható, 1872. évi márczius hó 16-án Bécsben európai nemzet39*
