Képviselőházi irományok, 1872. XI. kötet • 537-573. sz.

Irományszámok - 1872-565. Törvényjavaslat, a keleti marhavész elleni intézkedésekről

565. SZÁM. 303 44. §. Bunhósás. A vészbeteg és gyanús állatok bunkőzása azon helyeken és oly mértékben alkalmazandó, a hol s mely mértékben való keresztülvitelétől a vész tovaterjedésének meggátlása vagy annak gyökeres kiirtása okszerűen remélhető. A lebunkózott beteg állatok egészben megsemmisitendők; a lebunkózás után egészségeseknek talált állatoknak pedig húsa s egyéb testrésze csak azon esetben értékesíthető, ha az értékesítés szabályszerű kivitele a vész terjesztésének lehetőségét is kizárja. 45. §. Véss megszűnte. A 36—44. §§-okban foglalt határozatok csak a vésznek az ország területén megszűnte hivatalos kihirdetése után lépnek hatályon kivül. 46. §. A vész megszűntnek nyilvánittatik: a) ha a vészlepte határban, helységben, kerületben vagy országban előfordult utolsó elhullási, bunkózási vagy felgyógyulási eset óta huszonegy napon át uj kóreset elő nem fordult; b) ha a fertőzött udvarok fertőtlenítése szabályszerűen végrehajtatott; és c) ha a vészes helyen vagy kerületben a marha-állomány végvizsgálata által annak egészséges állapota kétségen kivül tétetett. 37. §. A vészes udvarok és községek elzárolása, — az elesett marhák hulláinak az e czélra kiszemelendő helyen, és mily módozatok szerint való eltakarítása; — a vészbeteg és gyanús marháknak lebunkózása; a többi a vészragály iránt fogékony kérődző állatok elkülönitése, szemmel tartása, s esetleg kiirtása; egyéb házi állatok elzárására: a betegek kivételes orvoslásának szabályozása, nemkülönben a kérődző állatok nyers termékeinek — vész uralgása idején — vasúton vagy hajón való szállítására vonatkozó intézkedések, végre a fertőtlenitési eljárás — ezen törvény alapján kibocsátandó szabályrendelet utján — a ministerium által állapittatik meg. IV. FEJEZET. Költségviselés és kártérítés. 48. §. Költségvis e lés. Az ország határainak ideiglenes és állandó elzárásával járó költségeket, nemkülönben az egyes vidékek vagy helységek rendkívüli elzárolására használt katonai segédletnek szabályszerű illetményeit, továbbá a központi vészbizottmányok részéről a szükség által indokolt esetekben biztosul kirendelt egyének, magánorvosok és állatorvosok napidijait s útiköltségeit — az államkincstár viseli.