Képviselőházi irományok, 1872. XI. kötet • 537-573. sz.

Irományszámok - 1872-560. Törvényjavaslat, a Nagy-Britannia és Irhon egyesült királyságával 1873. évi deczember hó 3-án a közönséges büntettesek kölcsönös kiadatása iránt kötött államszerződés tárgyában

560. SZÁM. 177 A kiszolgáltatás körüli eljárás tehát ugy a mint a szerződés IX. és következő szakaszaiban szabályozva van, a britt kormány által a britt törvények alapján tett javaslatok értelmében lőn megállapítva. Végre az elől emiitett eltérések harmadik pontjára, vagyis arra nézve, hogy a jelen szerződés a büntető eljárásban a szerződő felek által egymásnak átalában nyújtandó jogsegély, különösen tanúkihallgatások és egyéb hivatalos eljárások foganatosítása iránt semmi intézkedést sem tartalmaz, szintén szükségesnek tartom a következő felvilágosítást adni. Az 1870. évi britt kiadási törvény megengedte ugyanis, hogy azon régibb (1856.) törvény, mely idegen államok polgári és kereskedelmi ügyeiben a britt bíróságok utján való bizonyíték-szerzésnek bizonyos körülmények között helyt adott, ezentúl büntető ügyekben is alkalmazást nyerjen. A britt kormány mindamellett nem érezte magát jogosítva ez iránt bármi külön szerződésre lépni, vagy magát a külföldi kormányok által bárminemű, akár polgári, akár büntető ügyben hozzá intézendő „ megkereső levél" foganatosítására kötelezni. Ily esetekben tehát nem a jelen szerződés, hanem mindkét államnak egyéb törvényei, illetőleg gyakorlata lesznek ezentúl is irányadók. Ezek után a szerződés czikkeit követve kell még néhány megjegyzést tennem. Az I. czikk nem követel semmi indokolást; a II. czikkre vonatkozó indokokat pedig már fent előadtam. A III, IV., V. és VI. czikkek a nemzetközi jog átalános elveiből folyó oly intézkedések, melyek az eddigi szerződésekben is feltalálhatók. A VII. czikk csakis annyiban tér el az eddigi szerződésektől (a svéd és olasz szerződések VI. czikke), hogy hacsak a kiadatni kért bűnös nem a kiadásra felszólított állam polgára, egyéb esetekben a bűnös honosságát nem veszi tekintetbe s ennélfogva oly esetekben, a midőn valamelyik fél egy idegennek kiszolgáltatását kéri, nincs fentartva a kiadó félnek azon joga, hogy az üldözött egyént esetleg azon harmadik államnak adja ki, a melyhez honosságánál fogva tartozik. Különben több kiszolgáltatási kérelem találkozása esetére ugyanazon intézkedéseket teszi, mint eddigi szerződéseink. A VIII. czikk teljesen megegyez az eddigi szerződések hasonló tárgyú intézkedéseivel. A IX. és kővetkező czikkekre vonatkozó átalános indokok előadattak már fentebb, a hol a kiszolgáltatás körüli eljárásról átalában szóltam. Itt a IX. czikknek csak végső bekezdésére vonatkozólag kell megjegyezni, hogy az angol kiadási törvény az ily külföldön „in contumatiam" elitélt egyént csak vádlott személynek tekinti és ennélfogva e bekezdés értelme abban áll, hogy az ily egyénre nézve nem elég az itélet átküldése, hanem szükséges mindazon bizonyítékok előterjesztése, a melyek egy még csak vádlott személyre nézve ugyanezen czikk értelmében megkívántatnak. A X. czikk külön indokolást nem kíván. A XI. czikkre vonatkozólag azt kell megjegyeznem, hogy az itt sürgős esetekre nézve meghatározott rövidebb eljárás, a távirati felszólítás alapján történő elfogatási helyettesíti, mely a régibb szerződésekbe (svéd és olasz szerződés X. czikke) fel van véve, de a melyet az angol kormány kiadási törvényének szigorú értelmében nem vélt elfogadhatónak. A XII, és XIII. és XIV. czikkek részletes intézkedései, a britt kiadási törvény határozott intézkedéseiben, illetőleg az erre vonatkozólag átalánosan már előadottakban lelik indokolásukat. A XV. és XVI. czikkek intézkedései feltalálhatók az eddigi kiadási szerződésekben. A XVII. czikk azon szükséges intézkedéseket tartalmazza, melyek által a jelen szerződés érvénye a britt gyarmatokra és kültartományokra is kiterjesztetik, s egyúttal az e tartományokból kiTánt kiszolgáltatás körül követendő kölcsönös szabályok is — a britt kiadási törvény rendelkezéseihez képest meghatároztatnak. KÉPVH. IKOMÁNY. 1872/5. XI. 23